Munka a mélyben

Szöveg: Vári Sándor őrmester | Fotó: MH 2. KRDD | 2020. szeptember 18. 17:49

Míg a könnyűbúvárkodást sokan kedvtelésből űzik, jóval kevesebben vannak azok, akik képesek arra, hogy több mint harminc méteres mélységben, akár teljes sötétségben hajtsanak végre komplex feladatokat.

Az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonái - a kiképzési terveiknek megfelelően - a hegyeshalmi kavicsbányatóban végeztek búvármerüléseket. A helyszín kiváló az ilyen jellegű katonai kiképzésekhez, ugyanis a tó maximális mélysége megközelíti a negyven métert. Csak összehasonlításképp: ez nagyobb, mint egy tízemeletes ház magassága, és egy átlagos könnyűbúvár ritkán merül 18-20 méternél mélyebbre.

A dandár búvárainak alapvetően két különböző jártasságot kell elsajátítaniuk. A harci búvár képzés során a hosszú idejű, víz alatti navigációval történő nagy távolságok megtételét gyakorolják, míg a mostani kiképzésen a komplex felszerelés és a nagy mélységben történő munkavégzés volt a képzés fókusza. A kiképzés során a katonabúvárok átlagban napi háromszor merültek nappal és éjszaka egyaránt; ennek során kiemelt szerepet kaptak a harminc méter alatti mélységben történő kereső-kutató műveletek, valamint a katasztrófavédelmi célú roncsmerülések is.

Míg a harci búvár feladatok esetén az észrevétlenséget biztosító zártrendszerű búvárfelszerelés az alapvető „munkaeszközük”, most a dandárnál rendszerben lévő és egyben legmodernebb Kirby-Morgan típusú munkabúvár felszereléssel is merültek. Az eszköz folyamatos hang és videó kapcsolatot biztosít a parton lévő személyzet és a merülő búvárok között.

A műszaki felderítő búvárcsoport a sikeres keresési-kutatási műveleteket követően különféle víz alatti és víz felszíni jelzésekkel jelölte meg az elsüllyedt tárgyak pontos helyzetét, ezzel elősegítve a már parton készülődő munkabúvárok feladatát.

A mostani gyakorlat során a búvárok egy elsüllyedt hajónál elsődlegesen a technikai mentés előkészítését, valamint a hajótest átvizsgálását végezték. A hajóroncs bizonyos részeit iszapszivattyú segítségével szabadították ki. A komplex végrehajtás során a katonák feladatukat éjszakába nyúlóan, több váltásban végezték. Ez a fajta dekompressziós mélymerüléssel járó képzés viszont enélkül is szélsőséges, sokszor embert próbáló feladat. Míg a vízparton 32 fokos a hőség, addig a tó legmélyén 5 fokos vízben, közel 40 méteres vízoszlop nyomása alatt dolgoztak a búvárok.