Egy katonazenész honvédesküje

Hogyan került a Magyar Honvédség kötelékébe?

Már nagyon régen katonazenész szerettem volna lenni. Miskolcon jártam középiskolába, de a Zeneművészeti Egyetemet már Szegeden végeztem el és ezt követően kezdtem el tanítani. A hódmezővásárhelyi katonazenekarban sok ismerősöm van. Eddig tanítottam, de úgy éreztem, hogy egy kicsit aktívabban szeretnék zenélni is és Kovács István őrnagy, a zenekar karmesterének meghívására most nyílt lehetőségem arra, hogy jelentkezzek a zenekarba. Novemberben sikeres próbajátékot tettem és utána megkezdtem a szokásos felvételi eljárást. Július elején már meg is történt az első éles „bevetésem" a zenekarral.

Miért önt választották az eskü szövegének előmondására?

Azt nem tudom hogyan esett rám a választás, de valószínűleg az is szerepet játszott benne, hogy a záróvizsgán tizenöt értékelésből tizenhárom kiválóra sikerült. Emellett valószínűleg egy olyan jó orgánummal rendelkező embert kerestek, aki nem lámpalázas. Én zenészként, vagy most már katonazenészként is sokat állok és szerepelek színpadon így nekem nem jelent problémát, ha több száz ember elé kell kiállni és beszélni.

Az alapkiképzésen mi volt a legnagyobb élménye?

Természetesen a lövészet és a kézigránátdobás. Az egy különleges érzés, hogy miután megkaptam a gránátot várakozni kellett egy kis ideig, amíg sorra kerültem. Az, hogy egy biztonságos, de mégis csak éles kézigránát volt nálam, az nem mindennapi érzés. Légpuskával már korábban is lőttem, de azt nem lehet összehasonlítani egy pisztoly, vagy egy gépkarabély lövészettel. Annak ellenére, hogy én zenész vagyok és katonazenészi beosztásba kerültem nekem a harcászat és a kiképzés fizikai része is nagyon tetszett. Természetesen voltak nehéz pillanatok, de alapjában véve egy meghatározó és kellemes élmény volt az alapkiképzés tíz hete. Annak nagyon örülök, hogy Szentendrén a rajparancsnokom Vona József törzsőrmester volt, akire mint katonára abszolút fel tudtam nézni. Nekem ő egy olyan meghatározó személyiség volt, akit tényleg a mentoromnak tekintettem.

Összességében milyen volt a kiképzés?

A szakaszunkban – de a többiben is – nagyon jó társaság alakult ki, mert szerintem nagyon jó emberekből állt és így a velük és a kiképzőinkkel közösen töltött idő gyorsan eltelt. Ráadásul a szakaszom nagy többsége az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségében kapott beosztást, a többiek pedig Debrecenben. Én úgy gondolom, hogy a tíz hét alatt nagyon jól összebarátkoztunk és így most már a vásárhelyi laktanyában a zenészeken kívül is sok ismerősöm lesz.

Fotó: Duruczné Téglás Dóra főhadnagy