Rejtélyes katonai bunkerek nyomában

Dunavarsányi szovjet atombunker

1968-ban kezdték el építeni a Dunavarsány határában lévő, föld alatti szovjet atombunkert az „ideiglenesen" Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport speciális műszaki alakulatai a tököli szovjet katonai repülőtér titkos vezetési pontjának, arra az esetre, ha a szovjet vezérkar által feltételezett nyugatról érkező NATO-atomtámadás megtörténne.

1969 nyarán fejezték be az építését. Az atombunker a szovjet légierő 11. vadászrepülő gárda-hadosztályának tartalék harcálláspontjaként működött, létezését sokiág szigorú titokban tartották. Kódnevet használtak az atombunker megemlítésénél, mely a „Tulipán” volt, ezt követte az „Ulhab" fedőnév. Az esetleges nyugati csapás esetén az atombiztos bunkerből indítottak volna ellentámadást.

A bunker legnagyobb terme közel száz négyzetméter. Innen figyelték és irányították a háborús helyzetben taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet gépeket. A Varsói Szerződés felbomlása után és a Magyarországon állomásozó szovjet hadseregcsoport 1991-ben történt távozását követően pedig úgy tűnt, a feledés homályába merül. 2011-től azonban az 51-es főút közelében megbúvó, elhallgatott harcálláspont emlékei ismét előtérbe kerültek.

Ma már fény derült arra az egykor szigorúan titkos hadműveleti tervre, hogy az itt állomásozó, az 1960-as évektől taktikai atomfegyverrel is rendelkező szovjet hadtestek elsődleges feladata egy háború esetén Ausztria és Észak-Olaszország lerohanása lett volna, a Magyar Néphadsereg magasabb egységeinek támogatásával.

A hidegháború korszakának emlékét őrző bunker napjainkban már a nagyközönség előtt is nyitva áll, a belsejében létesített kiállítással együtt. A bunker folyosójára az eredeti, sugárzás-biztos, hermetikusan záródó vasajtón keresztül juthatnak be a látogatók, akik kipróbálhatják azt az érzést, amikor a katonák gázálarcban várták a támadás végét, és megtekinthetnek egy berendezett parancsnoki szobát is. Mind a föld alatt, mind a felszínen aktív programokkal készülnek a szervezők - egyebek mellett - lézerharc, airsoft és légfegyver pálya is várja az arra járókat.

A „Szikla”

1937 és 1940 között, német tervek alapján épült a veszprémi „Szikla” elnevezésű katonai bunker. Az akkoriban hármas funkciót betöltő objektum elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank trezorjaként működött. Emellett itt volt a civil védelem számára létrehozott kórház és óvóhely, valamint a légvédelmi irányítás központja is. 1944. november 5-től december 8-ig a bunkerben őrizték a magyar koronázási ékszereket, valamint a Szent Jobbot. A második világháború után, egészen a 60-as évek közepéig megmaradt az objektum hármas funkciója, míg a Magyar Nemzeti Bank páncélterme és a polgárvédelmi rész megszűnt. A bunkert teljes egészében a Magyar Honvédség vette át. A következő felújítás a 80-as években történt, amikor atom és biológiai fegyverek elleni védelem is kiépült. Jelenleg az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ (MH LMVIK) használja az objektumot, ahol a Hadműveleti Központ, valamint a Légi Irányító Központ is található. Emiatt a „Szikla” nyilvánosan nem látogatható.

Sziklakórház Atombunker Múzeum

1962-ben adták át a Budai vár alatt húzódó létesítményt, amely 2002-ig „szigorúan titkos objektum” volt. A 20. század legválságosabb időszakában a kórháznak kiemelkedő történelmi szerep jutott. Az eredetileg kétszáz fő befogadására tervezett intézményben a második világháborúban sebesültek százait látták el. Több nemesi származású hölgy - mint gróf Andrássy Ilona, gróf Széchenyi Ilona és özvegy Horthy Istvánné - is a kórházban dolgozott. A sziklakórház a második világháborút követően bezárta kapuit.

1945 novemberében a létesítményben Vírus Oltóanyag-termelő és Kutatóintézet jött létre. Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően befejezték az oltóanyag-termelést, az 50-es évek elején pedig titkosították az objektumot. A hidegháború idején kibővítették és atombiztossá tették, hogy egy esetleges vegyi vagy nukleáris támadás alatt is használhassák. A létesítmény először 2007-ben, a Múzeumok Éjszakáján volt megtekinthető, 2008 óta pedig állandó nyitva tartás mellett látogatható. Az egy órás vezetett sétákon egyszerre tíz fő vehet részt. Hat éven aluli gyermekek nem léphetnek be, illetve 12 év alatt sem ajánlott megtekinteni.