Repülőgép a föld alól

A rendkívüli leletre Varga László, a Laczkó Dezső Múzeum önkéntes fémkereső csoportjának egyik tagja bukkant rá. A csoport a megfelelő engedélyek birtokában olyan régészeti tárgyak után kutat, amit aztán átadhat a múzeumnak. Miután az Ajka melletti szántóföldre beszerezték a szükséges engedélyeket, először néhány alumínium-darabot találtak.

„A múzeum munkatársai rögtön Pálffy Sándorhoz, a Magyar Roncskutató Egyesület alelnökéhez irányítottak, aki azt mondta: könnyen lehet, hogy a darabok repülőgépből származnak. Aztán az első szelepfedél darabnál már a konkrét típust is be lehetett azonosítani. Mivel a fémkeresés hadikutatásra minket nem jogosít, átadtuk a feltárást az egyesületnek. Egyébként munkám során először bukkantam ilyen nagy jelentűségű leletre” – mondta Varga László.

Az összegyűlt leletek alapján a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmailag indokoltnak tartotta a feltárást, melyhez a szükséges engedélyeket Magó Károly zászlós, az MH Kiss József 86. Helikopterdandár, történésze, a Magyar Roncskutató Egyesület nevében szerezte be. A munkálatokat 2022. december elején kezdték el több szervezet támogatásával és együttműködésével. A feltárás régészeti módszerekkel zajlott, annak érdekében, hogy minden információt dokumentálni lehessen. A gép által ütött krátert a háború után betemették, hogy ne zavarja a terület művelését, és amit haszontalannak ítéltek a helyi lakosok, azokat bedobálták a gödörbe. A feltárás során minden roncs az eredeti helyén maradt, ügyelve arra, hogy rekonstruálni lehessen a gép becsapódásának körülményeit és betemetés idejének megfelelő állapotot. Ezzel láthatóvá vált a több évtizeddel ezelőtti események utolsó mozzanata, ami gazdag leletállománynak köszönhetően igen látványos és a különböző alkatrészek – például kormánylapok, a szárny darabja, vagy a motortartóbak - jól felismerhetőek.

„FW 190-es csatarepülőgépből Magyarországon eddig összesen három jelentősebb lelet került elő, mindegyik német felségjelzéssel. Mivel ez a repülőgép magyar, így a lelet rendkívül értékes. Ha pedig hozzátesszük, hogy a repülőgép szinte minden részéből – a légcsavaragytól elkezdve a motoron keresztül a sárkány különböző szerkezeti elemeiig – kerültek elő darabok, akkor elmondhatjuk, hogy ez a roncs nagyon komoly leletnek számít” – ismertette a lelet fontosságát Magó Károly zászlós. A történész elmondta azt is, hogy a feltárás során emberi maradványok is előkerültek. Mivel ezeket a maradványokat a roncs összepréselődött darabjai között találták, csakis a pilótáé lehettek, akinek személyét azonban teljes bizonyossággal még nem lehet megállapítani.

„A személyi azonosítást csak közvetlen bizonyítékok alapján tudjuk megtenni, mert közvetett bizonyítékok nem kerültek elő. Mivel a repülőgép szárnyán megtaláltuk a magyar felségjelzést, így biztos, hogy egy olyan magyar pilótát kell keresnünk, aki itt zuhant le valahol a környéken. Tanulmányokból tudjuk, hogy Herenden és környékén két ilyen gép zuhant le. Abban az esetben, hogy ha sikerül minden adatot kikutatni, akkor lehet azonosítani a pilótát. Ez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum felügyeletével zajlik majd és hosszú folyamat lesz. A jelenlegi kutatások alapján mindenesetre nagy valószínűséggel úgy tűnik, hogy ez a gép Sztrókay Géza szakaszvezetőé volt” – fogalmazott a történész.

A roncskutatásban eddig is alkalmaztak régészeti eljárásokat, ám ebben az esetben hazánkban eddig nem használt módszerekkel dolgoztak. Pálffy Sándor a feltárás szakmai koordinátora elmondta: úgynevezett háromdimenziós térinformatikai módszert alkalmaztak.

„Tavaly decemberben régészeti szelvényezéssel kezdtük a munkát, aztán a dokumentálással folytattuk. Ez a feltárás a régészeti ásatástól abban különbözik, hogy itt sokkal mélyebben dolgozunk. Egy repülőgép 3-4 méter mélyre is zuhanhat, ha olyan a becsapódási szög, ezért ebben az esetben is munkagépet kellett használunk. Az eljárásnál lépésről-lépésre, síkonként, harminc-negyven centiméterenként haladunk lefelé folyamatos dokumentálás mellett. Kegyeleti szempontból a csontmaradványok miatt is fontos a körültekintő bontómunka – amikor emberi maradványokra bukkanunk, ott már csak nagyon finom szerszámokkal szabad dolgozni” – hangsúlyozta a muzeológus-régész.