Száztíz éve robbant ki a spanyol-amerikai háború

Az amerikai kontinensen egyre komolyabb befolyást szerző Egyesült Államok és a régi korokat idéző merev spanyol uralom közötti elkerülhetetlen összecsapás végül a függetlenségéért küzdő Kuba kapcsán robbant ki. Kuba külső segítség híján megegyezett a reformokat ígérő spanyolokkal, a XIX. század utolsó évtizede azonban ismét véres felkelésekbe torkollott.

A szenzációhajhász amerikai sajtó hangulatkeltése nyomán a közvélemény egyre inkább a spanyolok elleni háború megindítása mellé állt. Az amerikaiak ugyanakkor nem számoltak azzal, hogy a kubaiak többsége nem kér a gyámságukból, az 1898 januárjában Havannában kitört lázadás az amerikaiak ellen is szólt. Az ott élő amerikaiak védelmére érkezett a Maine hadihajó Havanna kikötőjébe, ahol február 15-én – máig vitatott körülmények között – 266 fős legénységgel a fedélzetén elsüllyedt. Ultimátumok, határozatok sorozata után hamarosan kitört a háború, bár a hivatalos hadüzenetváltásra csak április 23-án, illetve 25-én került sor.

A Puerto Ricóra, a Fülöp-szigetekre, Guamra és a Caroline-szigetekre is kiterjedő háború Amerika vitathatatlan fölényét mutatta. Május 1-jén Manilánál az USS Olympia mindössze pár óra alatt leszámolt Montojo admirális spanyol flottájával, az amerikaiak egy embert vesztettek, őt is szívroham vitte el. A gyors győzelem ellenére az amerikaiaknak nem volt könnyű dolguk, a többi gyarmatosító nagyhatalom árgus szemekkel és harcra kész hajókkal figyelte hadmozdulataikat.

Guamnál is könnyű győzelmet aratott a USS Charleston, a legsúlyosabb harcok Kubánál folytak. A hurrikánok miatt az amerikai haditengerészet Santiago de Cuba bevételéhez a Guantánamo-öblöt szemelte ki “óvóhelynek". Guantánamót gyorsan bevették, Santiagónál azonban az egész háború legkomolyabb ütközete zajlott le, amelynek végén a spanyol flotta megsemmisült, egyedül a modern építésű és gyors Cristobal Colón maradt annyira épen, hogy egyáltalán megadhassa magát. A szárazföldi ütközetben, ahol masszív spanyol ellenállást kellett leküzdeni, az amerikaiak már jóval nehezebben boldogultak. 15 ezer amerikai katona (vezetőik között Theodore Roosevelt későbbi elnökkel) nézett szembe 1270 spanyollal, és végül csak július 1-jén szerezték meg a győzelmet.

A háború végül spanyol megadással zárult, a békeszerződést 1898. december 10-én írták alá Párizsban. Az Egyesült Államok annektálta Puerto Ricót, Kuba és a Fülöp-szigetek pedig (amerikai védnökség alatt) látszatfüggetlenséget kapott. A spanyol gyarmatok feletti hatalom átvételével Amerika imperialista nagyhatalommá vált, így a gazdasági érdekeinek nem felelt meg többé az izolacionalizmus politikája. Megszületett a “dollár-diplomácia", amelynek értelmében az idegen kormányokat pénzügyi eszközökkel politikailag befolyásolták. Spanyolország számára a vesztes háború óriási traumát okozott, emléke egészen a polgárháborúig beárnyékolta a spanyol politikát.