Tatán is megemlékeztek a doni áldozatokról

Január tizenkettedikén a Don menti harcokban elesett hősök emlékére gyúltak meg a fáklyák Tatán, a második világháborús emlékműnél, ahol idősek és fiatalok egyaránt összegyűltek. Mindazok, akik családtagjukat – édesapákat, testvéreket – gyászoltak, és azok, akik tiszteletadással kívántak adózni a hősök emlékének.

A megemlékezésen beszédet mondott Huszti András dandártábornok, a tatai lövészdandár parancsnoka, Michl József, Tata polgármestere, valamint megjelentek a városhoz kötődő civil szervezetek képviselői is.
Huszti tábornok beszédében elmondta, hogy a 3. gyalogezred kötelékében 1942 november 4-én 980 fővel útnak indult tatai 2. zászlóalj által elszenvedett iszonyatos veszteségek bizonyítják a katonák hősi tettét, amivel az utolsó lőszerig – sokszor még azon túl is kitartottak.
A tatai katonák 1943. május 21-én érkeztek vissza Tatára, ahol Hodula József főhadnagy jelentette elöljárójának: hetvenkettő fővel hazatértek.

A beszédek elhangzása után elhelyezték az emlékezés koszorúit, a díszmenetet követően pedig gyertyagyújtással zárult a megemlékezés.
A múlt hősei előtti tisztelgés azonban nem ért véget az évforduló napján.

Másnap, január 13-án két, a Don menti harcokat megjárt magyar veterán látogatott a tatai lövészekhez.
A dandárparancsnok történelmi áttekintését követően mesélték el személyes élményeiket a jelen katonáinak.
Kardos Sándor nyugállományú alezredes, „szerósként" azaz javítóként szolgált a fronton, ahol a közel 300 kilométeres arcvonalon elhelyezkedő technikai eszközök üzembiztosságáért felelt. A mínusz harminc fokos hidegben biztosította a sokszor élet és halál között döntő technika működőképességét.

Somogyi Pál nyugállományú őrmester egy bombázó repülőgép szerelő-lövészeként számos alkalommal repült az arcvonal mögé, ellenséges légvédelmi tűzben, hogy a kapott bombázási parancsot végrehajtsa. Repülőterének páncélos gyűrűbe fogásakor részt vett a földi személyzet kimentésében, amikor 50 méteres magasságban repülve gépe üzemanyagtartályát érte találat. Mint elmondta, hihetetlen hadiszerencse, hogy a gép nem gyulladt ki, és épségben leszállhattak.

A beszámolók alatt a tatai katonák síri csendben hallgatták a háborús veteránok szavait. Az előadáson résztvevő teljes személyi állomány megtiszteltetésként élte meg az idős katonák látogatását, hiszen emlékezni kell.