Történelmi várjáték Sümegen

Az úton rövid történelmi gyorstalpaló a program. Az közismert, hogy a tatárjárás után IV. Béla levonta a tanulságot a keserű történésekből és országos szintű kővár-építő programba kezdett. Megparancsolta a veszprémi püspöknek is, hogy Sümegen is épüljön olyan vár, amely meg tudja fékezni a könnyűlovas harcmodort. A projekt meglehetősen jól sikerült, hiszen a sümegi vár az 1500-as évek elejétől kezdve az egyik legerősebb, legjobban felszerelt várrá változott – köszönhetően a folyamatos fejlesztéseknek. Katonai jelentőségét évszázadokon át, egészen a kuruc kor utánig megtartotta – utána viszont az enyészeté lett. 1960-as évektől kezdve elkezdődött a helyreállítás, olyannyira, hogy a 2016-os nemzeti várprogramnak köszönhetően a sümegi vár a Balaton-felvidék legszebb kővárai közé tartozik.

A fenti tény egyébként már út közben feltűnik: a késő délutáni napsütésben jelenés-szerűen bukkan fel az utazó előtt a nemzeti lobogóval ékesített vár. Az még inkább víziónak hat, hogy a helyi fiatalok a várdomb egy nagyobb kövén ülve „bandáznak”, enyhén szólva is festői kulisszák között. Alant elterül az egész város, körös-körül pedig a késő délutáni nap világítja meg plasztikusan a Balaton-felvidéket. Noha jelenleg is építik, korszerűsítik a belső vár-részt, a látogatónak az az érzése: inkább csak szépítgetés a cél, mintsem komoly felújítás.

Kicsit mi is gyönyörködünk a kilátásban, de aztán indulunk a mélyített, fedett aréna felé, ahol „a nép már sűrűn bámészkodón gyűlik a király dicső lovagjaira várván”. A lovagi torna valóban a képzeletbeli király üdvözlésével és ügyességi lovas-bemutatóval kezdődik. Komolyra akkor fordulnak az események, amikor kiderül: mongol lovasok (lovagok) érkeztek az udvarba, legjobb magyar lovakért. A király udvariasan fogadja a vendégeket, ám lovat semmi pénzért nem ad. Így aztán a külföldi küldöttség három vitézének kell megvívnia harcát a környék három legbátrabb lovagja ellen, mégpedig különböző versenyszámokban.

Eleinte fegyverjártassági képességeiket kell bizonyítaniuk. Ki céloz pontosabban a hajítóbárddal? Ki találja el vágtából kopjával a gyakorlóbábút? S végül: ki a legjobb íjász? A drapériákkal, pajzsokkal, festményekkel díszített aréna falai között tényleg úgy érezzük: lovagi tornán járunk, aminek még csak most jön a java. Mert a gyalogos vitézek bajvívó bemutatója alatt mongolok és magyarok teljes páncélzatba öltöztek, hogy megkezdjék az utolsó, mindent eldöntő küzdelmet. Előbb kopjával rontanak egymásra, aztán akit kiütnek a nyeregből, gyalogosan folytathatja a küzdelmet… már amíg le nem fejezik, mert a pontosan koreografált színjátékban erre is volt szimulált példa. „Nem azt mondtam, hogy fejezd le, hanem, hogy fejezd be…” dühöng a porondmester, mire a magyar vitéz karját széttárva mutatja: ebben a sisakban nem hallotta pontosan az utasítást…

A végén persze mi győzünk, de a mongolok sem szomorkodnak, a közönség nagy tapsa közepette lovagolnak ki az arénából. Aki pedig nagyon megéhezett az izgalmak (és a szinte észrevehetetlen hadtörténelem óra) közepette, azt a király tróntermében igazi, háromfogásos középkori lakoma várja… Figyelem: a leves elfogyasztása után tessék a tányért is megenni!