Ugrás a szabadságba

A modern, digitális fotótechnikának hála manapság akár okostelefonnal sem lenne kihívás megörökíteni egy ilyen (történelmi) pillanatot, csupán jókor kell lenni jó helyen. Technika ide, technika oda, ez utóbbi azért nem olyan könnyű, írjunk akár 2020-at, vagy éppen 1961. augusztus 15-ét. Berlin felosztását természetesen eléggé sok sajtómunkás megörökítette, mégis csupán egy Peter Leibing nevű képszerkesztőnek sikerült elkészítenie élete fényképét. A hamburgi Conti-Press munkatársa augusztus 14-én érkezett Berlinbe, ahol saját bevallása szerint is „izzott a levegő”. Másnap reggel aztán a rendőrség sajtósaitól informálódott arról, hogy esetleg hol történhet valami szenzáció, és elbuszozott a Bernauer utcához.

„Sok-sok ember ácsorgott a lakónegyedek nyugati oldalán. Conrad Schumann határőr alig néhány méterre állt az alig egy méter magas szögesdrót akadály mögött. Hátát a falnak döntve, egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Vele szemben másik két határőr bajtárs járőrözött. Éreztem: itt bizony valami történni fog, mert a cigarettázó határőr igencsak izgatottnak tűnt! Órákat álltam ott. Egyszer aztán az ide-oda cirkáló határőrök hátat fordítottak neki, azonnal ugrott” – elevenítette fel később Peter Leibing az eseményeket. Ami a fotográfia terén is igazán egyedivé teszi az ugrás pillanatát, az az, hogy Leibing egy használt(!), Exakta típusú géppel dolgozott, amelyben nem volt filmtovábbító motor, ezért csak egyszer tudott exponálni…

A fotó másnap a BILD magazinban fél oldalon jelent meg. Érdekesség, hogy az ugrás előtti és utáni pillanatot pedig (lásd első és harmadik fényképünket) a nyugat-német rendőrség egy fotósa örökítette meg.

A kép alanya, Conrad Schumann 1942. március 28-án született az Elba-folyó menti Riesa-hoz közeli Leuwitzben. Keletnémetként nőtt fel; később be is sorozták a keletnémet hadseregbe. Miután Drezdában kiképezték, önként jelentkezett Berlinbe szolgálatra. Akkoriban még viszonylag egyszerű feladat volt Kelet-Berlinből átmenni Nyugat-Berlinbe, onnan pedig a szövetséges repülőterekről tovább utazni. 1961. elején ezzel a módszerrel naponta több mint 1500 ember hagyta el a keleti régiót. A menekülők között volt többek között Schumann felesége, Kunigunde is.

Aztán 1961. augusztus 13-án kora hajnalban a keletnémet hadsereg 40 ezer katonája – soraikban Schumannal - kitelepült Berlinbe. A tisztek kibontották a titkos parancsokat és a katonák a város szektorhatáraihoz vonultak. Már napfelkelte előtt hatalmas mennyiségű szögesdrót húzódott a szovjet zóna határainál. Hatalmas tömeg gyűlt össze a barikád mindkét oldalán. A keleti részen a katonák távol tartották a lakosokat a szögesdróttól, de átellenben az emberek közel jöttek, és bosszantani kezdték az őröket. A katonák körében felütötte fejét a bizonytalanság. Negyvennyolc órán keresztül ugyanis igen kevés konkrét parancsot kaptak. Nevezetesen: ne akadályozzák meg az embereket, hogy keletről nyugatra menjenek, ne provokálják a nyugaton összegyűlt tömeget és ne nyissanak rájuk tüzet. Ráadásul nem is szállásolták el őket megfelelően, így a térség elhagyatott házaiban kerestek helyet éjszakára, ki ahogyan tudott. Az őrszolgálat harmadik napján a demoralizált Schumann elfoglalta a kerítés mellett őrhelyét a Ruppiner utca és a Bernauer utca sarkán. A tömeg többek között őt is bíztatta, hogy ugorjon át a másik oldalra…

Sajnos azonban Schumann élete az ugrás miatt nem könnyebbé, hanem nehezebbé vált. Egyrészt nem találta helyét nyugaton, másrészt nagyon zavarta, hogy a fénykép miatt tette széles nyilvánosságot kapott, ugyanis ő volt az első dezertáló keletnémet katona. Bűntudat gyötörte, depresszióval is küzdött, 1998-ban önkezével vetett véget életének.