Vitéz Both Béla dandártábornokra emlékeztek

Both Béla 1921. december 18-án született a Sopron megyei Keresztény községben. Elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián szerzett katonai ismereteket. 1944. augusztus 20-án avatták tisztté, majd azonnal hadműveleti területre vezényelték a 19-es honvéd gyalogezredhez, Erdélybe. A földeáki és a Duna-Tisza közötti frontharcokban vett részt, ahol megsebesült. Felgyógyulása után újra bevetették a Bécs környéki harcokban. Az 1945. május 9-i kapituláció után háromnyelvű nyílt paranccsal tartott hazafelé. Bécsben orosz katonák a menlevelét eltépték és Sopronkőhidára szállították. Onnan a romániai Foksányba, majd a Szovjetunió-beli krasznogorszki hadifogolytáborba került.

1948 július közepén hazaengedték, de Budapesten a Katonapolitikai Osztály letartóztatta. 1950-ben Recskre szállították. 1953 novemberében került hadbíróság elé, ahol visszamenőleg elítélték, a kiszabott büntetést letöltöttnek vették és azonnal szabadlábra helyezték. Both ezután hazament Szombathelyre és Rum községben helyezkedett el egy fűrésztelepen, mint ács-segédmunkás. Egy évvel később a talajjavítókhoz került, ott dolgozott 1978-as nyugdíjaztatásáig. A rendszerváltást követően megszervezte a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli szervezetét. Háborús érdemeiért vitézzé avatták.

Rehabilitálására 1991-ben került sor, majd 1992. március 4-én ezredessé léptették elő. Az általa létrehozott Szombathelyi Hősi Emlékmű Alapítvány kezdeményezte Szombathelyen a Március 15-e téri emlékmű felállítását. Életútja elismeréseként 1996-ban Vas Megyéért díjat és Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem kitüntetést kapott. A köztársasági elnök 1999. március 5-én dandártábornokká nevezte ki. Küzdelmes életútja 2001. március 9-én ért véget.

A megemlékezésen megjelent többek között Vámos Zoltán Vas Vármegyei főispán, de a vármegye több vezető tisztségviselője mellett a szombathelyi önkormányzat, a honvédség és Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium is képviseltette magát.

„A hősi emlékműveket elsősorban a fiataloknak szánom figyelmeztetésnek. Azt szeretném, ha tisztelnék a hősöket” – idézte fel Both Béla szavait Vámos Zoltán, Vas Vármegyei főispán. Mint mondta, a tábornok mindig tisztelgett a hősöknek, miközben ő maga is hős volt. Vámos Zoltán kiemelte, hogy Both Béla méltósággal viselte a kommunizmus alatti szenvedést, megbélyegzett volt és mellőzött, de példát adott emberi tartásból és lelki erőből.

Takács Tamás ezredes, a katolikus tábori lelkészi kar vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy a rendkívüli helyzetekben mindig elválik az igaz emberség az aljasságtól. A nehéz időkben mindig kell olyan ember, aki fényt hoz a világra, és utat mutat másoknak. A beszédek végén a Szózat elhangzása után a megjelent szervezetek képviselői katonai tiszteletadás mellett helyezték el a megemlékezés koszorúit vitéz Both Béla sírjánál.