Hogy ne a víz legyen az úr…
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2013. április 19. 18:22Árvíz. A levegőből nézve akár még szép is lehet a látvány – de ha valakinek saját bőrén kell megtapasztalnia a víz elemi erejét, akkor bizony félóránként ellenőrzi aggódva a homokzsákokkal megerősített gátak állapotát. A Magyar Honvédség katonái 2006-ban és 2010-ben is éjjel-nappal a gátakon voltak és egyébként minden évben rendszeresen készülnek a rendkívüli árvízhelyzetre. Az MH Bakony Harckiképző Központban április 19-én tartottak árvízvédelmi gyakorlatot.
Videó
Árvíz. Akik nem folyóparton élnek, azok számára is köztudomású, hogy a megáradt folyó ellen nagyon nehéz védekezni, mert a víz a legapróbb résen keresztül is megtalálja magának az utat. A védekezéshez tehát alaposan fel kell készülniük még az amúgy kiképzett katonáknak is. A várpalotai MH Bakony Harckiképző Központban április közepén gyakorolja az állomány azt, hogy rendkívüli katasztrófahelyzet esetén mit kell tennie embernek és gépnek egyaránt.
Fürst Tamás ezredes, a központ parancsnoka a gyakorlatot megelőzően a sajtó érdeklődő munkatársainak elmondja, hogy a Magyar Honvédség tervszerűen végzi az éves felkészülési feladatait a katasztrófavédelmi feladatok ellátására. Megtudjuk, hogy a katonai alakulatok évente általában két alkalommal tartanak katasztrófavédelmi felkészítést, és értelemszerűen tavasszal kap kiemelt figyelmet az árvízvédelemmel kapcsolatos felkészítés.
Az ezredes szerint fontos tudni, hogy noha a haderőnek törvényi kötelezettsége a katasztrófavédelmi feladatok ellátása, a jelenlegi jogszabályok alapján a honvédség sem felelőse, sem szervezője, sem pedig irányítója a katasztrófahelyzetek kezelésének, felszámolásának. Ha azonban – hangsúlyozza Fürst Tamás ezredes – az alakulatok felkérést kapnak, akkor a honvédek bármikor készen állnak a segítségnyújtásra.
„A Magyar Honvédség felkészült, és készen áll a katasztrófavédelmi feladatok ellátására. A felkészültséget és az eredményességet bizonyítják többek között az idén márciusi hó helyzetben való helytállás; valamint a 2006-ban és 2010-ben bekövetkezett súlyos árvízhelyzet, vagy éppen a kolontári vörösiszap-katasztrófa felszámolásában történt hathatós segítségnyújtás" – mondja Fürst Tamás ezredes.
A laktanyából átvonulunk a telephelyre, ahol a harckiképző központ katonái éppen azt gyakorolják, hogy miként kell az árvíz esetén igen hasznos képességekkel bíró, kétéltű PTSZ-M járművet szakszerű irányítás mellett trélerre rakni. Mert a lánctalpassal közúton nem lehet közlekedni, azt bizony oda kell szállítani a kijelölt helyre. Ezt az eszközt, a PTSZ modernizált változatát egyébként gyakran bevetették magyarországi árvizek során; többek között azért, mert a tíz tonnás teherbírású lánctalpassal akár hetven embert is el lehet szállítani. (Erre a márciusi hó helyzetben is volt helyi példa.)
Közben a laktanya udvarán már felsorakozott a gyakorlatban résztvevő állomány. A katonák a képzeletbeli történéseknek megfelelően azt a parancsot kapják, hogy erősítsék meg a hajmáskéri víztározót, mert annak gátja a felgyülemlett vízmennyiség következtében meggyengült. Mészáros József alezredes, a várpalotai alakulat törzsfőnöke a média érdeklődésére elmondja, hogy a területen a katonák, a katasztrófavédelmi szakemberek bevonása mellett úgynevezett nyúlgátat fognak építeni; megakadályozandó azt, hogy a víz betörjön a lakott területre és kialakuljon a bevezetőben leírt elviselhetetlen állapot.
„A gyakorlat során az állomány a buzgárok, azaz a töltés másik oldalán keletkező vízfeltörések elleni szakszerű védekezést is megtanulja. A harckiképző központ állományából 150-200 katonát készítettünk fel árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokra" – fogalmaz a törzsfőnök.
Noha persze a gyakorlat valóban csak gyakorlat, a helyszínre érve látható, hogy a víztározóban a valóságban is felgyülemlett a víz… a katonák ásókkal homokot lapátolnak a zsákokba, majd csatárláncban felállva eljuttatják azokat a gát tetejére, ahol szakszerűen elhelyezik azokat. Egyszerűnek tűnik, de mint Nagy Szabolcs őrnagy, a várpalotai alakulat kiképzési főnöke, egyben a foglalkozás vezetője mondja, itt is oda kell figyelni bizonyos dolgokra.
„Nem mindegy például, hogy mennyi homokot rakunk egy zsákba, mert ugye azt el is kell juttatni a gát tetejére. A gáton pedig szintén nem lehet véletlenszerűen rakosgatni a zsákokat, mert ha így teszünk, a víz hullámzása kimoshatja belőle a homokot, és akkor feleslegesen dolgoztunk" – nyilatkozza az őrnagy.
Árvíz. A levegőből nézve akár még szép is lehet a látvány – de ha valakinek saját bőrén kell megtapasztalnia a víz elemi erejét, akkor bizony félóránként ellenőrzi aggódva a homokzsákokkal megerősített gátak állapotát. Ám ha gáton katonákat lát, biztos lehet benne: felkészültek a szakszerű védekezésre. Hogy ne a víz legyen az úr…
Fotó: a szerző felvételei