Földgázvita az újabb izraeli-libanoni konfliktus

A Hezbollah olyan figyelmeztetéseket harsog, hogy Izrael libanoni területről akar földgázt lopni. A libanoni radikális síita szervezet azt hangoztatja, hogy rakétaarzenáljával megvédi az erőforrásokat. Izrael szerint viszont az általa feltárt mezők nem nyúlnak át libanoni vizekre, ami egyes szakértők szerint igaznak tűnik, bár a – hivatalosan még háborúban álló – két ország közötti tengeri határt sohasem húzták meg pontosan.

“Libanonnak kétszeresen is szüksége van az ellenállásra most, amikor Izrael a libanoni olajkincs ellopásával fenyegetőzik" – mondta a múlt hónapban Hásim Szafieddín, a Hezbollah végrehajtó tanácsának elnöke. A part menti lelőhelyek védelmének szükségessége “arra kényszerít bennünket, hogy a jövőben erősítsük az ellenállást".

A fenyegetőzések árnyékot vethetnek arra, ami valójában pénzügyi áldást jelenthetne mindkét ország számára: a vizeik alatt rejlő, energiaipari cégek szerint jelentős földgázkészletekre.

Izrael már jócskán előrehaladt a kincs feltárásában. Két mező, a tavaly föltárt Támár és Dalit várhatóan már 2012-ben megkezdi a termelést, és szakértők szerint ezek együttes, 160 milliárd köbméternyire becsült gázkészletei a következő két évtizedre fedezhetik Izrael energiaszükségletét.

Júniusban a Noble Energy amerikai energiaipari vállalat, a mezőket föltáró konzorcium tagja azt jósolta, Izraelnek elég földgáza lesz ahhoz, hogy exportáljon is Európába és Ázsiába egy harmadik mezőről, a Leviátánról, amely becslések szerint 450 milliárd köbméter gázt rejt.

zrael jelenleg az energiaszükségletét teljes egészében behozatalból elégíti ki, milliárdokat költ gázimportra Egyiptomból és szénbehozatalra különböző országokból.

Már e függőség megszűntének is nagy hatása lenne.
Amikor Támár termelni kezd, évi egymilliárd dollárral csökkentheti Izrael energiaszámláját, és 400 milliót hozhat bányajövedék formájában az államkasszába. Ez összesen mintegy 40 milliárd dolláros megtakarítást és 16 milliárdos állami bevételt jelenthet a gázmező teljes kitermelése után. És e számok csak növekedhetnek, ha Leviátán kiaknázása is megkezdődik.

Ám a texasi Noble Energy bejelentését gyorsan követték a Hezbollah intései.

Nabih Berri libanoni parlamenti elnök, a szervezet szövetségese arra figyelmeztetett, hogy Izrael “olajemirátussá válik, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy a mező a térképek szerint átnyúlik libanoni területi vizekre".

Jaakov Mimrán, az izraeli infrastruktúraügyi minisztérium olajipari és bányászati biztosa “nonszensznek" nevezi e kijelentéseket, mondván, hogy Leviátán és a két másik mező is teljes egészében Izrael gazdasági övezetén belül van. Leviátán a Noble Energy térképei szerint is az izraeli vizek alatt található.

A vita azért aggasztó, mert Izrael és a Hezbollah kölcsönösen azzal vádolja egymást, hogy újabb konfliktust akar kirobbantani a 2006-os pusztító háború után, amelyben mintegy 1200 libanoni és 160 izraeli halt meg. A Hezbollah – Szíria és Irán szoros szövetségese – egyetlen rakétát sem lőtt ki Izraelre. Izraeli tisztségviselők azonban úgy tudják, hogy a síita szervezet megháromszorozta a háború előtti rakétakészletét, több mint 40 ezer darabra növelve azt.

A Hezbollah és Berri figyelmeztetései éppúgy szolgálhattak belső fogyasztásra, mint amennyire Izraelnek szóltak; céljuk lehet egy régóta halogatott olajtörvény elfogadásának kikényszerítése, amely szükséges bármilyen libanoni lelőhely feltárásához. Az olaj- és gázkitermelés ügyében sok nézeteltérés volt a libanoni politikusok között az elmúlt évtizedben. A gyakori kormányváltás és az akörüli vita, melyik vállalat végezze a kutatásokat, késedelmeket okozott.

Októberben a libanoni vizek alatti gázmezőket ellenőrző norvég Petroleum Geo-Services (PGS) cég egy tisztségviselője közölte, hogy a ciprusi és libanoni vizek alatti mezők “izgalmas új olaj- és földgáztérségnek bizonyulhatnak a következő néhány évben", megjegyezve, hogy a jelek szerint vannak libanoni készletek, bár a nagyságuk még nem ismeretes. “Ez nagyon biztató Libanon számára" – tette hozzá.

Bármilyen feltárás segíthet abban, hogy a libanoni kormány kifizesse a világ egyik legnagyobb, mintegy 52 milliárd dolláros adósságát, amely a bruttó hazai termék 147 százalékát jelenti.

Izrael és Libanon a Közel-Kelet kevés olyan országa közé tartozik, amely híján van jelentős mennyiségű, jövedelmező természeti kincseknek. Izrael erőteljes high-tech szektorral vívott ki előkelő helyet magának, míg Libanonban az idegenforgalom és az ingatlanberuházás virágzik az utóbbi években. A földgáztól még nem fognak az öbölállamokhoz hasonló “olajpénzcsappá" válni, de azért nagy lökést ad majd nekik.

Paul Rivlin, a tel-avivi egyetem Dajan kutatóközpontjának vezető munkatársa kétli, hogy Izrael jelentős exportőrré válna, mivel a környező országoknak nincs szükségük gázra, és nem is vásárolnának tőle, a gáz távolabbi piacokra, például Európába szállításához szükséges cseppfolyósítás pedig igen költséges lehet. Ejtán Gilboa, a Bar-Ilan Egyetem politológia professzora szerint viszont a világ “annyira éhes az energiára", hogy Izrael számára nem lesz gond vevőket találni.

A feltárás azonban biztonsági problémákat is fölvet, mivel a part menti földgáz-infrastruktúra célponttá válhat. A 2006-os harcok idején a Hezbollahnak sikerült rakétacsapásokat mérnie izraeli hadihajókra a libanoni partok közelében. “Amint ezek a kutak gázt fognak termelni, nehéz lesz megvédeni őket – mondta Gilboa. – Vagyis egyfelől csökken függőségünk a behozataltól válság idején, másfelől azonban sebezhetővé tesszük magunkat, mert e lelőhelyek szem előtt vannak."