Megvédték bajnoki trófeájukat a magyarok

A misszióban részt vevő nemzetek – Egyesült Királyság, Argentína, Szlovákia – által indított hat csapat tiszteletet parancsoló erőfeszítéseinek ellenére a magyar kontingens versenyzői, Szilágyi Levente százados, Major Nándor hadnagy, Miseta Zsolt zászlós, Kovács János főtörzsőrmester, Oláh Szabolcs főtörzsőrmester, Arnót Anita szakaszvezető, Reznicsek Zsolt szakaszvezető és Szigeti Gábor szakaszvezető elérte, hogy a szigeten szolgáló békefenntartók legelismertebb sporteseményének jelképe a helyén maradhasson Athienouban, a magyar táborban.

Az idei versenyre való felkészülés nem volt problémáktól mentes az induló csapatok számára. A májusra kitűzött eseményt többször is elhalasztották, még nagyobb kihívást támasztva ezzel a résztvevőknek, ugyanis a megmérettetésre való tréningezés sajátos napirendet és életmódot követel. A torna szervezői a felkészülési idő végéhez közeledve úgy döntöttek, hogy az előző évek gyakorlatával felhagyva a katonai akadálypálya, a térképészet, illetve a szemben álló erők néven ismert versenyszámokat kiváltják más feladatokkal, és így is próbára teszik a csapatok alkalmazkodóképességét.

Az idei versenyszámok között volt 7 kilométeres futás, amelyet kötelékben, gyakorló ruházatban kellett végrehajtani, csapatonként 96 kilogrammnyi felszereléssel, és ha mindez még nem lett volna elég, a táv közel harmadát egy 30 kilogrammos farönköt cipelve kellett teljesíteni. A Military Skills Competition talán legmeghatározóbb élménye volt sokaknak ez a kora hajnali „kocogás".

A teljes mezőny együtt, hajnali 5 órakor rajtolt el, nemzeti lobogókat lengető és buzdító rigmusokat skandáló szurkolókkal körülvéve, akiket a lelkesítő zenék széles repertoárját megszólaltató terepjárók követtek a napfelkeltében, a néhai nicosiai nemzetközi repülőtér kifutóján.

Az ezt követő feladatokkal a csapatok forgószínpad szerű rendszerben néztek szembe, egymást váltva a különböző helyszíneken. A teljesítendő kihívások között szerepelt gépjármű-vezetési gyakorlat, amelynek egy részét letakart szemmel kellett végrehajtani, szóbeli utasításokra hagyatkozva. A résztvevőknek a műveleti elsősegély-nyújtó ismereteik magas színvonaláról is meg kellett győzniük a rendezvény bíráit egy szimulált baleset során.
Az irányítási feladat kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy a csapattagok megmutassák együttműködési- és vezetési képességeiket.
A lövészet, amelyet mindenki a hazájában rendszeresített gépkarabéllyal hajtott végre, alkalmat biztosított, hogy a különböző nemzetek katonái összemérhessék egyik alapvető képességüket.
Az utolsó megmérettetés talán a leginkább várt váltóúszás volt a közel 35 fokos melegben, amelyet hadigyakorló ruházatban kellett teljesíteni.

A bírák a verseny során elért összpontszám alapján ítélték oda a helyezéseket az indulóknak. Az elérhető legmagasabb eredmény 600 pont volt, amelyből a magyar csapat 510 pontot szerzett, három versenyszámban is elnyerve az első helyezést, azaz a maximális 100 pontot.

A felkészülés során a csapatok többsége a fizikális felkészülést tartotta az elsődleges szempontnak, ugyanakkor a mentális tréning is fontos volt a sikeres szerepléshez, amelyet a csapat felismert és nagy hangsúlyt fektetett rá.

Szilágyi Levente százados, Major Nándor hadnagy, Arnót Anita szakaszvezető és Szigeti Gábor szakaszvezető mertek nagyot álmodni, ugyanis az előző évi győzelemnek is részesei voltak. A győzteseknek Kristin Lund vezérőrnagy, a katonai erők parancsnoka személyesen adta át az első helyért járó díjat, és külön gratulált a sorban második győzelemhez.