Második szintű riasztás

A kidolgozott szcenárió szerint a felkészülés akkor kezdődött, amikor zavargások törtek ki a Vrelo-i táborban. A jelzés beérkezésének időpontjától számítva, a két manőverszázadnak fokozatosan csökkentenie kellett a készenléti idejét. A kijelölt állomány, a meghatározott felszereléssel, indulásra kész gépjárművekkel várakozott. A fiktív riasztás végül másnap hajnalban érkezett: a zászlóalj parancsnokság, a törzs kijelölt állománya, a szolgálatban lévő 2. manőverszázad, az egészségügyi központ, a támogató század, valamint svájci és román speciális alegységek egy órán belül elindultak az elképzelt zavargások helyszínére. A Vrelo-i táborba történő kiérkezés után a parancsnokság, a törzs és a támogatószázad állománya kialakította a fő vezetési pontot, majd ezt követően a parancsnokság eligazította a műveletben résztvevőket.

A szcenáriónak megfelelően az egyre forrongó csoportosulást régóta kordában tartó többnemzeti különleges alegységet a tömegkezelési feladatokra felkészült 2. manőverszázad egészítette ki. Parancsuk értelmében két különböző ponton kellett megfékezniük a tömeget. Közben az egészségügyi központ elkezdte a két oldal sérültjeinek ellátását.

A KFOR misszióban résztvevő amerikai és lengyel katonákból összeállított „agresszív tömeg”, a közvetlen környezetükből begyűjthető eszközökkel és molotov koktélokkal támadta meg a rendfenntartó katonákat. A megvadult emberáradattal szemben meghátrálásra kényszerült többnemzeti alegységnek váltásra volt szüksége, így riasztották a Novo Seló-i táborban állomásozó 1. manőverszázad gyorsreagálású szakaszát. Az egység fél órán belül, légi úton meg is érkezett a helyszínre, majd az eligazítás után megerősítették az alegységet és a század fő erőinek érkezése után teljesen le is váltották azt.

Az agresszív tömeg folyamatos visszaszorítása közben több nehézség, akadály és barikád hátráltatta az előrehaladást, de a rendfenntartó alegységek összehangolt együttműködéssel végül sikeresen visszaverték a képzeletbeli lázongókat.

A sikeres begyakorlás végeztével a résztvevő állomány kielemezte a feladat végrehajtásának pozitívumait és negatívumait. Horváth Sándor alezredes, a zászlóalj parancsnoka szerint a művelet elérte célját.

„A KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj történetében ez volt az első, a teljes zászlóaljat megmozgató második szintű riasztás begyakorlás. A helyzet szimulált volt, de az erőfeszítés valódi, így realisztikus képet kaptunk, hogyan kell a két manőverszázadot és alegységeket egyszerre irányítani és milyen is egy ilyen szintű riasztás. Mindenképp hasznos tapasztalatokat szereztünk” – összegzett a parancsnok.