Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A helytállásért köszönet a katonáknak

Szöveg: Demeter Ferenc |  2010. december 17. 11:39

Ünnepi állománygyűlésen köszöntötték december 16-án az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezrednél. Azokat a katonákat és polgári dolgozókat, akik részt vettek a Devecsert és Kolontárt érintő vörösiszap-katasztrófa következményeinek felszámolásában. Az alakulat állományából 283-an kapták meg a miniszteri kitüntetést.

Az állománygyűlés a megszokott rendnek megfelelően, a csapatzászló és az elöljáró fogadásával, majd a Himnusz eléneklésével kezdődött. Az állománygyűlésen megjelenteket Zentai László alezredes, parancsnok helyettes köszöntötte, majd a rendezvény dr. Benkő Tibor vezérezredes, HM Honvéd Vezérkar főnök levelének felolvasásával folytatódott.

„Magyarország újkori történelme egyik legsúlyosabb katasztrófáját élte át az elmúlt hónapokban. Egy ország mozdult meg a katasztrófa megállítására és a következmények felszámolására. Ebben a hatalmas erőfeszítésben a Magyar Honvédség katonái a baleset bekövetkezte utáni első óráktól meghatározó szerepet töltöttek be" – írta levelében Benkő vezérezredes, majd így fogalmazott: „katonáink a súlyos veszélyhelyzetekben kiválóan vizsgáztak bátorságból, áldozatkészségből, emberségből és segítőkészségből. Munkájuk és jelenlétük, a katonai egyenruha biztonságot, segítséget, támaszt jelentett a nehéz órákban a térség lakossága számára. A vörösiszap-katasztrófa elleni védekezésben a Magyar Honvédség ismételten bebizonyította elkötelezettségét és felkészültségét az alkotmányos feladatai maradéktalan teljesítésére. Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki a súlyos katasztrófa elhárításában részt vett minden katonának, a munkájukat segítő polgári dolgozóknak, parancsnokoknak és beosztottaknak egyaránt."

A Katasztrófa-elhárításért Szolgálati Jeleket Juhász István vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar törzsigazgatója adta át a veszprémi alakulat katonáinak.

Ünnepi beszédében Juhász tábornok kiemelte: „a vezérkari főnök levele reálisan értékelte az elvégzett feladatokat. Joggal állapította meg, hogy visszatekintve a múltra ilyen katasztrófát sem Magyarország, sem a világ nem élt még át eddig. Erre az eseményre megmozdult az ország, a katasztrófavédelemtől, a rendvédelmi szervezeteken keresztül a civil szervezetekig. Végezte mindenki a feladatát, akiknek az volt a dolga, hogy segítsen. Ugyan ezt tette a Magyar Honvédség is és a kezdetektől az alkotmányos kötelezettségét teljesítette."

A törzsigazgató hozzátette: „október negyedikén, tizenkét óra húsz perckor kaptuk meg a hírt. Annak ellenére, hogy ekkor még semmi felkérést nem kaptunk, egy órával később már az államtitkár foglalkozott a kérdéssel és aktivizáltuk azokat a szervezeteket, amelyek a katasztrófa elleni küzdelemhez szükségesek. Hamarosan az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, valamint az érintett katonai szervezetek megkapták a riasztást és rövid időn belül a helyi operatív csoportok is megalakultak. Így indult ez a feladat és az emberek tették a dolgukat, az életmentést, romeltakarítást, hídépítést és mindent, ami a helyzet megkövetelt."

Az ezred – folytatta beszédét Juhász tábornok – ebben a munkából jelentős részt vállalt. Az alakulat katonái közül 283-an voltak kint a katasztrófasújtott területen. Október 8. is komoly nap volt az alakulat számára, ekkor merült fel az újabb gátszakadás lehetősége, s ekkor ismételten jelentős katonai erőkkel kellett volna beavatkozni, s menteni az érintett településen élőket. 

Válaszában Szücs József mérnök ezredes, az alakulat parancsnoka hangsúlyozta: „október negyedikéig nekem fogalmam sem volt arról, hogy hol van Kolontár, de úgy érzem ezzel a jelenlévők többsége is így volt. Ma már az egész világ ismeri ezt a települést. Sajnos történt ott egy olyan katasztrófa, ami beírta magát a magyarság történetébe. Nézve azokat a képeket, amik ott készültek,  most is az az érzésem, hogy sem az írott, sem az elektronikus sajtóban nem lehetett visszaadni azt, ami valójában ott történt. Akik kint voltak és lapátolták az iszapot, átérezhették azt, hogy valójában mit jelent az, hogy egyik pillanatról a másikra egy élet munkája ment semmibe. Többen a békés polgári jólétből percek alatt jutottak el oda, hogy sorba kellett állniuk egy tányér levesért"

Szücs ezredes kiemelte: „sokan sokféleképpen köszönték már meg azt a munkát, amit kint végeztünk. De most is csak azt mondhatom, mi megtettük azt, amit meg kellett tennünk."

Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult.

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: A szerző felvételei