A legbátrabbak parancsa: mindig, mindent adj oda hazádnak

A Nemzeti Örökség Intézete és a Szabadságharcosokért Közalapítvány szervezésében tartott rendezvényen a honvédelmi miniszter hangsúlyozta: az emberek ezt tartották szem előtt, amikor még az életüket is feláldozva kiálltak a magyar szabadság ügye mellett. „Működött az emberekben az életösztön, működött a szabadságszeretet és működött a bátorság" – tette hozzá.

Az ’56-os forradalom nem csak a magyarság történetének kiemelkedő pontja volt, hanem a résztvevők példát mutattak az egész világnak, megmutatták, hogy ismét képes „Dávid Góliáttal szemben küzdeni"; egy bátor nemzet kiállása, hősies ellenállása történt akkor.
Simicskó István hangsúlyozta, hogy minden kornak megvannak a veszélyei, ahogy ma is, igaz most nem tankokkal törnek ránk, de az biztos, nemzeti értékeinket, kultúránkat, szüleink, nagyszüleink örökségét bizonyos értelemben „leplezett veszély" fenyegeti. A miniszter szerint most is érezhetnénk egyfajta magányosságot, mint ’56-ban, amikor Magyarországot magára hagyták, ezért mindig örömteli, ha látjuk például a visegrádi országoktól, hogy ebben a „mai bajban, mai veszélyben" van támogatás és segítség.

Boross Péter egykori miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy nem csak emlékezni kell a szabadságharcra, hanem emlékeztetni is kell az akkori eseményekre, például a fiatalokat. Hozzátette: ’56-ban benne van ugyanis a nemzet szellemi és morális ereje, s az a sokat tűrő, de a végső megalkuvásig el nem jutó magyar természet, amely október 23-án kirobbant. Szerinte hangsúlyt kell fektetni a „dolgok valódi láttatására", a múlt őszinte és elfogultság nélküli ismertetésére. „Nem lehet hagyni, hogy szó nélkül maradjon az igazság a sokféle ferdítés világában" – hangsúlyozta.

Az esemény zárásaként a résztvevők néma főhajtással tisztelegtek az emlékmű előtt, ahol előzőleg elhelyezték az ünnepi koszorúkat és a virágokat.

Fotó: Dévényi Veronika