A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Szűcs Lóránd dandártábornok, a Katonai és Társadalmi Kapcsolatok Főosztály főosztályvezetője, ünnepi beszédében kiemelte, hogy két, habár egy birodalomban élő, de egymásról talán mit sem tudó település lakossága néhány nap alatt megismerte, mi több, megjegyezte egymás nevét. Limanovában örömmel, Sopronban gyászkönnyekkel, de felemelt fejjel emlegették – említik – egymás nevét. E kultuszt nem tudományos kutatások indították el, hanem az 1914 december 11-ei, Limanova határában lezajlott csata valódi jelentősége. Az emlékezést azok kezdeményezték, akikre valóban hatott, akik valóban átélték a magyar győzelem eredményeit, de a sikerekkel együtt járó bánatát is. A lengyel kisváros lakosai azon a napon, annak a csatának köszönhetően megszabadultak a közelgő orosz megszállás rémétől. Ám Sopronba és a császári és királyi 9. Nádasdy huszárezred toborzó körzetében élő családok százaihoz érkeztek apáik fiaik hősi haláláról értesítő tábori levelek Limanovából.

Muhr Ottmár ezredes hősiességét Limanovában a hálás lengyel lakosság mauzóleummal tisztelte meg, Sopronban pedig 2015 óta szobor állít neki emléket. Mi több, e szobor a neki otthont adó tér kultuszát is őrzi és védi, hiszen 1950-es szétbontásáig a közelben állt az ezredes hős alakulatának, a magyar királyi Nádasdy huszárezrednek az emlékműve. Mint ahogy azt a  közadakozásból 1924-ben emelt Kisfaludy-Strobl Miklós alkotás avatóbeszédében Dr. Kálmán Ernő, Sopron főjegyzője megfogalmazta: a hűség ezrede végleg a hűség városáé lett.

Az alakzatban az első és második világháború katonáit megjelenítő katonai hagyományőrzők mellett a helyi önkéntes területvédelmi szakasz is helyt kapott, szimbolizálva a kapcsolatot múlt és jelen között. A megemlékezést szokás szerint koszorúzás, majd díszebéd zárta.

GALÉRIA