A részletekben rejlik…

„Szeretnék valami pluszt adni az embereknek. Ezt leginkább a természetfotózás által tudom kifejezni, mert a körülöttünk lévő világban meglátom a különlegességet, amelyet meg is mutatok. Szeretnék persze más témát is kipróbálni, érdekel még a portréfotózás, az emberi érzelmek megmutatása. Célom, hogy a képekkel egy más, egy különleges világot mutassak az embereknek, a pillanatot, ami mellett talán más elmegy. Az idő elszáll, az emlékek megkopnak. A fotózás azonban egy »emlékőrzés«. A fotós az emberek életéből, a világ folyásából kiragad egy pillanatot, egy mozzanatot, és ezáltal megőrzi az emlékét. Ez számomra fontos. Nem a technikán múlik, hanem azon, amit meglátsz. Az egyediségtől. Szerintem attól lesz jó egy fotó, ha van benne valami személyes, van mesélni valója, de számít a kreativitás, a szemszög is. Persze mindenkinél más, hogy kit mi érint meg, de a fotósnak meg kell találnia azt a pluszt, amivel a vizuális élményen túl valami többletet adni tud a közönségnek. Úgy érzem, én a fotózás által tudok kiteljesedni. Ezáltal tudom megmutatni magamat, és az adott pillanatot is. Boldoggá tesz, és az is, ha érkeznek a visszajelzések, hogy képeim az emberek szívébe is örömöt lopnak" – mondta.

Aztán jött a komolyabb fényképezőgép, és a tanulás. Csak ezután érezte úgy: eljött az idő megmérettetnie magát. Már elsőre sikerrel: a szakmai zsűritől arany minősítést kapott. „A környezetem nagyon büszke rám, örülnek a sikeremnek. A család, a barátok, a kollégák már régóta biztatnak, hogy próbáljam ki magam, de én csak most éreztem elérkezettnek az időt, hogy szélesebb közönségnek, szakmai zsűrinek is megmutassam a képeimet. Amikor párom biztatására beküldtem a pályázatra a képeket, bíztam a sikerben, de izgalmas időszak volt az eredményre várakozni. Ez az első ilyen elismerésem; amikor kihívtak, és megkaptam a minősítést, az egy feledhetetlen pillanat volt"
– mesélte Vági Ilona.