A zöld barett a tét

Nyolc hétig tartott a szolnoki könnyű vegyes zászlóalj újoncainak gyorsreagálású szakfelkészítése. Komoly fizikai és pszichés megterheléssel járó kiképzésen kellett bizonyítaniuk, hogy felkészültségük alapján megfelelnek az alakulat harcoló századainak katonáival szemben támasztott követelményeknek. A foglalkozások a szolnoki laktanyában kezdődtek, majd kiképzőikkel három hétre a táborfalvai gyakorlótérre települtek.

Lakatos Sándor főtörzsőrmester, a kiképzőcsoport vezénylő altisztje elmondta: a zászlóalj újoncainak felkészítése március elején a fizikai állóképességük erősítésével kezdődött, majd az akadálypálya leküzdése, tereptan és harcászati és foglalkozások következtek. Három hetet töltöttek Táborfalván, ahol először a katonák egyéni kiképzésére helyezték a hangsúlyt. A kitelepülés második felében aztán a kiscsoportos harcászat elemeinek gyakorlása következett, voltak tereptan-foglalkozások, éjszakai tájékozódás, és a túlélés alapjait is elsajátíttatták az újoncokkal.

A szakfelkészítés gyakorlati része egy hetvenkét órás komplex gyakorlattal zárult. Ennek első mozzanataként egy ellenséges tűzcsoportnyi erő által védett bunker felderítését és elfoglalását kellett végrehajtaniuk. A támadás a fedezéket őrző ellenséges katonák géppuskatűzzel történt lefogásával kezdődött, amivel sikerült megakadályozniuk azt is, hogy a csoport tagjai elmeneküljenek vagy erősítést kapjanak. Ezt követően egy, az ellenkező irányból indított dinamikus rohammal elfoglalták a bunkert, átvizsgálták és zárták a területet, majd felkészültek a következő feladat végrehajtására.

A zárófoglakozás második mozzanatában egy úgynevezett kétoldalú feladatot kellett végrehajtaniuk: a csoport egyik részét terület-ellenőrzésre osztották be, a többieknek pedig lesállásból kellett megtámadniuk a járőrt. Az egyik fél tehát a lesállás kialakítását és az ebből történő támadást gyakorolta, a járőr tagjai pedig azt, hogy mit kell tenniük, ha lesállásba futnak. A tűzharc végén pedig a lézeres szimulációs rendszernek köszönhetően azonnal kiderült, hogy melyik oldalon volt nagyobb a veszteség.

Ezzel le is zárult a háromnapos gyakorlat „bevezető" része, a katonák megkezdték a felkészülést a hátralévő feladatok végrehajtására. Mivel két éjszakát is a terepen kellett tölteniük, légi úton utánpótlást kaptak. A vizet és élelmiszercsomagokat tartalmazó konténereket az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis An−26-os szállítógépe dobta a terhek fogadására kijelölt területre.

Az első éjszaka egy járőrbázis üzemeltetése volt a kiképzésben részt vevők feladata, majd hajnalban két csoportjuknak területzárást kellett végrehajtaniuk. Ez ugyancsak kétoldalú gyakorlatnak tekinthető, mert a harmadik csoportba osztottaknak diverzánsként kellett beszivárogniuk a járőrök által biztosított, figyelőkkel megtűzdelt terepszakaszra.

„Ügyes srácokból áll a csapat" – értékelte tömören az újoncok felkészültségét Lakatos főtörzsőrmester, aki kiképzőként már a nyolcadik ilyen felkészítésen vesz részt. Eddigi tapasztalatai szerint ugyanis a zászlóaljhoz került katonáknak csak mintegy ötven százaléka képes megfelelni a nyolchetes gyorsreagálású szakfelkészítés követelményeinek. Most viszont úgy látja, hogy idén kevesebb lesz a lemorzsolódók aránya – persze a fizikai felmérés még hátravan. Így az, hogy kik lesznek majd a gyorsreagálású századok tagjai, csak a zöld barettek és a sapkarózsák átadásának napján fog kiderülni.

Fotók: a szerző felvételei