Aki ottmaradt, mind hősi halott!

A honvédelmi miniszter emlékeztetett rá, hogy „a fegyverrel a kézben a parancsot híven teljesítő katona, aki elesik, az mindig hősi halott, függetlenül attól, hogy a háború, amelybe őt küldték, utólag sikeresnek vagy sikertelennek, helyesnek vagy helytelennek, igazságosnak vagy igazságtalannak minősül-e".

A második világháború hatalmi és politikai viszonyait idézve a miniszter úgy vélekedett, „az igazi tragédia az, hogy a nemzetiszocialista diktatúra, ez az emberellenes náci rezsim rá tudta kényszeríteni az akaratát Magyarországra."

Hende Csaba a másik igazságtalan diktatúra, a nemzetközi szocializmus szörnyűségeire is emlékeztetett. A szovjet birodalom a doni hősök hozzátartozóinak azáltal is szenvedést okozott, hogy megtiltotta a végtisztesség megadásának lehetőségét és a róluk való méltó megemlékezést.
A miniszter a Don-kanyarból épségben hazatérő katonákról is szólt, akik között még mind a mai napig vannak élő tanúi a Don-folyó menti harcoknak.

„Kitörtek a bekerítésből, több száz kilométert gyalogoltak a hómezőkön és az utolsó darab kenyerüket is megosztották egymással" – idézte a megpróbáltatásokat. „Hazajöttek, mert várták őket azok, akik elbúcsúztatták."
„Egy közösség és egy nemzet története is a benne élők összetartozásának a története – mondta –, amely arról szól, hogy mennyire erős ez az érzés, ez a tudat, és ez mi mindenre teszi képessé a nemzet tagjait" – fogalmazott a miniszter, aki beszéde végén a csepeli katonák leszármazottjainak külön megköszönte a nagyapák, dédapák áldozatát.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária