Fegyverük az információ

A kissé misztikusnak tűnő PSYOPS rövidítés (Psychological Operations) lélektani hadműveleteket jelent. Viszonylag keveset hallani erről a − mindennapokban a háttérben meghúzódó  − szakterületről manapság, pedig békében és háborúban egyaránt nagyon fontos szerepet játszik. Elég, ha csak az instabil biztonsági környezetben ma is szolgáló magyar katonák lélektani támogatására gondolunk, ami látványosan főleg az MH Tartományi Újjáépítési Csoport nem olyan rég befejezett küldetésének évei alatt jelent meg.

A lélektani hadműveletek az ellenséges és semleges közegeket célozzák meg – mégpedig mentális téren. A fő cél, hogy az adott térségben pozitív hatást gyakoroljunk a politikai és katonai célkitűzések elérését befolyásoló célcsoportok viselkedésére és beállítottságára. Azaz: erősítsük a baráti kapcsolatokat, nyerjük meg barátnak a semlegeseket, és a lehető legjobban gyengítsük az ellenséges erőket. A lélektani hadműveletekben részt vevő katonák elsődleges fegyvere az információ. Konkrétan a négy keréken gördülő, mobil információforrás, a hangosbeszélővel is felszerelt PSYOPS multimédiás terepjáró gépjármű. Ennek segítségével lehet terjeszteni és az elszigetelt településekre eljuttatni a különféle PSYOPS-üzeneteinket, de gyűjthetünk információkat is (amelyeket aztán szakszerűen tudunk elemezni), és persze közvetlen kommunikációra is alkalmas.

Súlyos hiba azonban azt hinni, hogy a lélektani hadműveletre bárki alkalmas. Az ilyen tevékenységhez speciális alapképességek (például nagyfokú empátia és kulturális nyitottság), továbbá folyamatos kiképzés és gyakorlatok sokasága szükséges. Műveleti területen egyetlen apró hiba épp az ellenkező hatást válthatja ki – ha pedig például felkészületlenség miatt a tárgyalásra érkező afgán hadúr és fegyveres kísérete megsértődik… 

Visszatérve a tanfolyamra, június 5-én a hallgatók Táborfalván és Dabason a gyakorlatba ültették át az elméleti ismereteiket. Ezek a gyakorlatok valódi missziós tapasztalatokon alapultak, hiszen a különféle mini-forgatókönyveket olyan PSYOPS-beosztásokban szolgáló szakemberek írták, akik többször megjárták Afganisztánt vagy éppen Koszovót. Megtörtént eseten alapszik az a történet is, miszerint a világhálót olyan film járta be, amely a helyi kisebbség vallási vezetőjét − és eleve a vallásukat – megalázó módon kritizálta. A felbőszített vallási vezetők erre gyújtó hangú beszédeikben buzdították híveiket a külföldiek elleni lázadásra és a hitük – különféle akciókkal történő – megvédésére. Nem csoda hát, ha a képzeletbeli bázis előtt felháborodott tömeg jelent meg, s enyhén szólva is hangot adott nemtetszésének. Válaszként a PSYOPS-csoportoknak tartalmában megfelelő hanganyagot kellett készíteniük, amit a multimédiás autó segítségével a kapunál álló tömegnek sugároztak. Minden esetben a fő cél: a kedélyek megnyugtatása.

Másik alkalommal az ellenerő olyan helyi vezető mellett tartott szimpátiatüntetést, aki korábban több robbantásos merényletért volt felelős, és akit a helyi katonai erő annak rendje és módja szerint letartóztatott.

De a lélektani hadműveletek nem mindig ennyire látványosak és hangosak: jelentős részt képez az információgyűjtés is.

Megjelent hát Táborfalván egy „álpolgármester", akitől a hallgatóknak különböző adatokat kellett begyűjteniük a városról és annak szokásairól. Ahhoz ugyanis, hogy a helyieket meggyőzzük a misszió támogatásához, fel kell mérni, milyen üzeneteket fognak megérteni – ehhez pedig ismerni kell a helyi viszonyokat. Afganisztánban például szinte elpazarolt tinta túl sok nyomtatványt szétszórni az emberek között, mivel körülbelül hatvanöt százalékuk sem írni, sem olvasni nem tud. Ellenben az olcsó rádió nagyon sok háztatásban megtalálható, ezért ott az a fő üzenetközvetítő csatorna. Mindebből következik, hogy a média feltérképezése és elemzése (milyen körzetben sugároznak, hányan figyelik az adást, milyen társadalmi rétegekből, melyek a legnézettebb/leghallgatottabb műsorok) is létfontosságú a sikeres lélektani hadműveletek szempontjából.

Minden egyes feladat után a mentorok és a hallgatók közösen átbeszélték, hogy mi volt jó és rossz, hogyan lehetett volna másként megoldani a feladatokat. Hová vezethetett volna adott esetben egy rossz döntés, egy rosszul felmért helyzet vagy egy rosszul elsült üzenet.

Mert nemcsak a páncélököl a fegyver – hanem az információ is.

Fotó: Dévényi Veronika