Felkészülés a tatai lövészeknél
Szöveg: Balogh József törzszászlós | 2014. március 31. 18:34„Jelszó? Jelhang? Azonosítsa magát?” – hangzik egy bokor aljából a kérdés. Körbenézek, senkit nem látok. S mivel válaszolni nem tudok, hirtelen fegyveres „bokrok” teremnek mellettem.
A felkészülés célja a nemzeti CREVAL (Combat Readiness Evaluation, azaz harci alkalmazásra kész) ellenőrzés végrehajtása, amit májusban tartanak a Bakonyban.
A katonák felkészítése az alapoknál kezdődött: először egyéni, majd raj-, jelenleg pedig szakaszszinten zajlik az összekovácsolás.
A két lövészszázad egymással párhuzamosan tevékenykedik a gyakorlóterén és a lőterén.
A különféle harcászati eljárások begyakorlását a katonák a megszokott módon komolyan veszik.
Ez nem is csoda, hiszen egy esetleges éles helyzetben nemcsak a saját életük múlik azon, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni a többiekkel… Mindenki pontosan tudja, mi az ő feladata egy adott szituációban.
A gyakorlótér másik pontján a BTR-ek dübörögnek. A kívülállónak csak annyi látszik, hogy hol egymásra zárkóznak, hol meg a lehető leggyorsabban szétszóródnak – katonai nyelven harcalaki begyakorlást hajtanak végre.
Nagyon fontos az összhang és az együttműködés, valamint az, hogy a katonák figyeljenek egymásra, függetlenül attól, hogy gyalogos vagy harcjárműves harcászati kiképzést hajtanak végre.
A lőtéren éleslövészettel egybekötött támadó feladatokat hajtanak végre a lövészrajok. A célobjektum elfoglalása után és a végrehajtó rajok újjászerveződését követően újabb parancs érkezik rádión… Egy percre sincsen megállás!
Fotó: Petrovics Renáta