Hagyományőrzők seregszemléje

A kecskeméti szemlén tizenhét, a napóleoni idők, az 1848/49-es szabadságharc, az Osztrák–Magyar Monarchia, az első világháború, a Horthy-korszak és a második világháború katonai hagyományait ápoló egyesület vonult fel. Székely Tibor hagyományőrző ezredes, az országos szövetség elnöke és az alelnök, Grubits Róbert huszárkapitány elmondták: az idei alapszintű szemle megrendezésével több évtizedes tervüket sikerült megvalósítaniuk. Az egyesületekben folyó munkát, a közösségek szakmai fejlődését biztosító egységes minősítési rendszer kidolgozása iránti igény ugyanis már több mint húsz évvel ezelőtt felvetődött. Egy-egy adott korszaknak megfelelő egyenruha, fegyver, felszerelési tárgy és ezek szabályos viselése, az alakiasság ugyanis alapvető követelmény a katonai hagyományőrzőkkel szemben.

Csakúgy, mint bábolnai, a repülőbázison tartott szemle is állapotfelmérés volt. Megmutatta a hagyományőrzők jelenlegi felkészültségét, alakiasságukat és küllemüket. Az összképpel a szervezők elégedettek voltak, és a katonai hagyományok ápolásával évtizedek óta foglalkozó szakértők, dr. Kedves Gyula ezredes és dr. Baczoni Tamás őrnagy is egybehangzóan megállapították, hogy a résztvevők megfeleltek a közelmúltban kidolgozott minősítés követelményeinek. A feltárt hiányosságok majdani pótlásakor pedig számíthatnak a Honvédelmi Minisztérium támogatására. A tárca ugyanis 2015-től kiemelt feladatnak tekinti a haderő és az elődeit méltó módon megjelenítő, színvonalas hagyományőrző csapatok közti együttműködés erősítését.

A fentieket dr. Tóth Gergely százados is megerősítette. A HM Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály tisztje elmondta: A minisztérium idén tizenötmillió forintot különített el a társadalmi szervezetek támogatására. Ebből a keretből a hagyományőrző egyesületek – tíz százalék önrész felmutatásával – egymillió forintos összeghatárig pályázhattak. Az elnyert támogatást korhű egyenruhák, fegyverek, felszerelési tárgyak vásárlására fordíthatják.

A Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület a Honvédelmi Minisztérium pályázatán igényelhető maximális összeget, egymillió forintos fejlesztési támogatást nyert. Szkenderovics Zoltán hagyományőrző főhadnagy, a több mint kilenc évvel ezelőtt alakult kecskeméti egyesület vezetője elmondta: kiváló ötletnek tartja ezt a szintfelmérő ellenőrzést. Sok külföldi meghívást kapnak ugyanis, az ottani fellépéseik alkalmával pedig rádöbbentek, hogy vendéglátóikhoz képest a magyar hagyományőrzőknek évtizedes lemaradást kell bepótolniuk. A pénz felhasználása tehát nem fog gondot okozni, már csak azért sem, mert egy honvéd gyalogos egyenruhája, fegyvere „alaphangon" úgy kétszázötvenezer forintba kerül. A hozzájuk jelentkező újoncoknak azonban ennek ellenére, az egyesület a támogatóinak és a sikeres pályázatoknak köszönhetően, a teljes felszerelést térítésmentesen biztosítják.

A szintfelmérő szervezőinek a munkáját Kun Attila is segítette. A Kecskeméti Huszárok Hagyományőrző Egyesülete vezetője és fegyvertársai sikeresen teljesítették a szeptemberi megmérettetés követelményeit. A Bábolnán megjelent tizenegy ’48-as huszár hagyományőrző csapat közül, kilencvenegy százalékos eredménnyel, a küllemi felmérésen ők érték el a legtöbb pontot.

A rendhagyó seregszemlét Minkó Ottó alezredes, a házigazda repülőbázis kiképzési főnöke is igencsak látványosnak ítélte. Szakmai véleménye szerint a gyalogosok és a tüzérek alaposan felkészültek a bemutatókra, a parancsszavakat az elvárások szintjén hajtották végre. Előfordult ugyan pár kisebb hiba, ennek ellenére összemérhetőnek tartotta a látottakat a tízhetes katonai alapkiképzés vége felé járó szerződéses katonák alakiasságával. Bár néhány, a jelenleg hatályos szabályzatokban rögzített alaki mozdulatra is felfigyelt, mégis inkább a számára szokatlan formaságokat tartotta fontosnak kiemelni. Ilyen volt például a bal kézzel történő tisztelgés, és a katonák rikító öltözete. A színes egyenruhákban harcoló tisztek ugyanis a hadviselés jelenlegi körülményei közt kiváló célpontjai lennének az ellenséges mesterlövészeknek. Pár száz évvel ezelőtt viszont az ilyen díszes ruhák, a pontatlan és kis lőtávolságú fegyverek korában egyáltalán nem jelentettek veszélyt a viselőikre.

Fotó: a szerző felvételei