Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hősök, akik itt éltek és élnek közöttünk

Szöveg: Révész Béla | Fotó: Ruzsa István |  2019. november 5. 13:59

A Nemzeti Fórum Egyesület és a Honvédelmi Minisztérium szervezésében emlékeztek a hősi halált halt katonaorvosokra és ápolókra november 4-én este, az Üllői úton álló Magyar Orvos Hősi Halottak Emlékszobránál.

1596071305

A nemzeti gyásznap alkalmából tartott megemlékezésen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnökének, a Nemzeti Fórum elnökének köszöntő levelét is felolvasták, aki saját emlékei alapján elevenítette fel 1956. november 4-ét, valamint hatását a rendszerváltásra. Külön kiemelte a katonaorvosok és ápolók hősies magatartását a forradalomban, s annak leverésekor. „Gyászoljuk a forradalomban és szabadságharcban elesett hősi halottainkat, a kivégzett mártírokat, az értelmes élettől megfosztott, testben és lélekben megkínzott százezreket – és a gyógyító orvosokat, mentősöket, ápolókat, mindazokat, akik életüket adták, vagy jövőjüket veszélyeztették embertársaik érdekében" – fogalmazott levelében Lezsák Sándor.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a megemlékezésen úgy fogalmazott: a hippokratészi eskü alapgondolatai az idők folyamán a krisztusi értékekkel, a megértéssel és együttérzéssel bővültek, s ez volt az az eszme, amelyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, majd az első világháború magyar katonaorvosai, ápolói is követtek. Rámutatott: bár az emlékművet 1942-ben emelték és avatták fel, az akkori tiszteletadók még nem tudhatták, milyen tragikus gyorsasággal bővül majd a hősi halottak listája. „Nem tudták, hogy következik Budapest ostroma, s nem tudhatták azt sem, hogy ebből az identitásból születik meg a világtörténelem egyik csodája, az 1956-os forradalom" – mondta Kásler Miklós.

1596071305

Kun Szabó István vezérőrnagy, az MH Egészségügyi Központ parancsnoka beszédében az 1956-os események katonaorvosainak, ápolóinak, a Honvédkórház dolgozóinak hősies, áldozatos munkáját és teljesítményét méltatta, akiknek emberfeletti munkája és helytállása 1956. október 23. után négyszázkilencven betegen és ötszázhetven sebesültön segített. Mint fogalmazott: „Kevés olyan hivatás van, amelynek művelői mások életének a megmentését tartják legfontosabb feladatuknak. Az egészségügyi szakterületet választók erre kötelezték el magukat. Tisztelet és megbecsülés illeti mindannyiukat. Ők azok a hősök, akik itt éltek és itt élnek közöttünk, s jó példával utat mutatnak a mindennapok viharaiban."

A megemlékezésen a résztvevők katonai tiszteletadás mellett helyezték el koszorúikat és mécseseiket az emlékműnél.

GALÉRIA