Kikötők felderítve!

Elmondja, hogy jelenleg a központ két kikötőjét kell felderíteniük, különös tekintettel az iszapréteg vastagságára és a víz mélységére, továbbá meg kell vizsgálniuk a támfalak állapotát is. Ehhez először persze a hínárokat kell a falról eltávolítani.

A Balaton környékén élők tudják, hogy egy-egy forró nyári napon, mint ez a mai is, a tó vízállása a párolgás miatt akár egy centimétert is csökkenhet, miközben a kikötőben az iszapréteg egyre vastagabb és vastagabb lesz. Kis túlzással írhatjuk tehát, hogy a hajók lassan fenn fognak akadni az iszapon; azon az iszapon, amelyik amúgy a búvárok munkáját is nehezíti.

„Hiába hívják a Balatont „magyar tenger"-nek, a látási viszonyok nem olyanok, mint a valódi tengerben. Ahogyan a búvár beleugrik a vízbe, azonnal felkavarja az iszapot, és a látótávolság nullára csökken, azaz kézzel kell kitapogatni mindent. Ráadásul a támfalnak van egy fából eszkábált része, ahová csak felszerelés nélkül tudunk bemenni. A búvárnak tehát be kell másznia a szerkezet belső részébe, és közben a légzőautomatát kis lyukakon keresztül tudjuk odaadni neki. Vesz egy levegőt, odafordul a falhoz, felméri egy kis rész állapotát, aztán visszafordul levegőért. Ez eléggé veszélyes" – fogalmaz Márton Róbert főtörzsőrmester.

Aztán hozzáteszi, hogy előzetesen azt hitték: rossz állapotban van a támfal, de ez vaklármának bizonyult, mert az eddig elvégzett felmérés szerint mindössze kisebb lyukakat találtak a szerkezeten, ami azonban nem veszélyezteti a rajta történő közlekedést. (Persze az ellenőrzést évenként meg kell ismételni.)

A mérési technikákra vonatkozóan megtudjuk, hogy a búvárok megérkezésük után úgynevezett szelvényekre osztották fel a kikötőket, és az úgynevezett szelvényzsinór mentén, szondarúd segítségével méterenként megmérik a víz, illetve az iszapréteg mélységét. Munkájuk közben alkalmazkodniuk kellett például a hétvégén lezajlott Kékszalag vitorlásversenyhez is, mivel a viadal ideje alatt a vitorláskikötőből jöttek-mentek a hajók, és ilyenkor bizony mindig fel kellett szedni a szelvényzsinórt.

„Miután a számításokat elvégeztük, jelentést kell leadnom arról, hogy a továbbiakban mennyi idő és milyen technikai eszközök kellenek az iszap kiszivattyúzásához. Most úgy tűnik egyébként, hogy körülbelül 5100 köbméternyi iszap lapul a kikötők alján. Jó minőségű zagyszivattyúval ez körülbelül másfél hónapos munka" – mondta a csoportparancsnok.

És hogy milyen honvédelmi célokra lesz majd esetleg alkalmas a kikötő? Márton Róbert főtörzsőrmester szerint mentőbúvár-, nyílt vízi életmentő, illetve nehézbúvár-tanfolyamokat is lehetne ide tervezni – utóbbi keretén belül pedig akár végre lehetne hajtani évenként az iszap rendszeres szivattyúzását is. Emellett különböző motorcsónakos-műveleti tanfolyamokra, illetve harci búvárok kiképzésére is alkalmas lehetne ez a terület.

Persze csak szezon után, kíváncsiskodó nyaralók nélkül…

Fotó: a szerző felvételei