Muszáj a társaid fejével is gondolkodnod

„Tíz perc!" – harsan a kiáltás a koromsötét éjszakában, miközben két katona éppen lázasan igyekszik vénát találni egy sebesült harmadik egyenruháson. Helyzetüket nehezíti, hogy a sérült ráadásul nem nagyon bír egy helyben maradni a földön: sokkos állapotba került, nem érti, miért lőtték meg – mellkasi tájékon elszenvedett sérülése pedig pokoli fájdalmakat okoz neki. „Maradj nyugton, nem lesz semmi baj!", igyekeznek megnyugtatni, miközben szakszerű mozdulatokkal előkészítik az infúziós szereléket. „Csak rossz időben voltál rossz helyen…"

„Tizenkét perc!"  − hallatszik az újabb jelzés a közelben a helyszínt biztosító társaktól. Az elsősegélynyújtók igyekeznek minél jobban sietni: az ellenségnek húsz percre van szüksége ahhoz, hogy a kialakult lövöldözés után a helyszínre vezényelje a közeli településen állomásozó gyorsreagálású erejét, vagyis addig mindenképpen el kell hagyniuk a területet a helikopterrel. A küldetés sikerén emberek ezreinek élete múlhat, hiszen a különleges műveleti katonáknak egy veszélyes rakétatudós birtokában lévő dobozt és az abban lévő szigorúan titkos, fontos információkat kellett megszerezniük és kimenteniük. Minden másodperc számít, a legkisebb hiba is halálhoz és az akció teljes kudarcához vezethet.

„Egy ilyen szituációban a katona tudja, hogy bármikor rálőhetnek, így a kiképzés során azt is el kell sajátítania, hogy folyamatos stressz alatt is képes legyen megfelelően teljesíteni a feladatot" − szólal meg hirtelen egy hang az elsősegélynyújtók tevékenységét szemlélő csoportban. Sándor Tamás ezredes az, az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj parancsnoka, aki Hende Csaba honvédelmi miniszter és a társaságukban lévő többi katonai vezető számára elemzi a látottakat. Mert a helyszín – szerencsére – nem Afganisztán vagy a világ valamely másik tűzfészke, hanem a Magyar Honvédség táborfalvai gyakorló- és lőtere, ahol éppen a Honvédelmi Minisztérium és a National Geographic által szervezett játék nyolc nyertese tesz tanúbizonyságot arról, mit tanult a zászlóaljnál az elmúlt négy nap folyamán egy látványos helikopteres zárógyakorlat keretében.

A lelkesedés átsegít a holtponton

Rendkívüli esemény végül nem szól közbe: a fiatalok a bercsényisek hathatós közreműködésével sikerrel teljesítik a feladatot, amivel láthatóan kiképzőik is legalább olyan elégedettek, mint ők maguk. A társaságon látszik, mennyire összekovácsolódtak az utóbbi napokban: hiába a fáradtság, a gyakorlat után még mindenkiben élénken dolgozik az adrenalin, a mosolygó arcok pedig önmagukért beszélnek. „Nagyon jó csapattá érett ez a társaság" – mondja elégedetten Sándor ezredes is. „Teljesen különböző mentalitású és felkészültségű fiatalokról van szó, de nagyon jól teljesítettek a kiképzés során, mert meg akarták csinálni. A lelkesedésük átlendítette őket a holtpontokon."

Erre persze szükség is volt, a világ élvonalába tartozó elitkatonák ugyanis keményen meghajtották őket. „Zanzásított változatát kapták annak a különleges műveleti kiképzésnek, amin a katonák tíz-tizennyolc hónap alatt mennek át, de viszonylag gyorsan belerázódtak. Ebben persze az is közrejátszott, hogy nem a katonáskodásra, a jobbra át! − balra át!-ra helyeztük a hangsúlyt, hanem a fizikai erő fejlesztésére, a csapatmunkára. És persze azokra a tereptani és egészségügyi ismeretekre, amelyek nélkülözhetetlenek a feladat sikeres végrehajtásához." Sándor Tamást nem lepte meg, hogy a nyertesek jó színvonalon teljesítették a zárógyakorlatot. „Az eddigiek is azt bizonyították, hogy a megfelelő elszánással, kitartással, odafigyeléssel, a hang megtalálásával kiváló eredmények érhetők el, a kiképzők pedig nagyon jól megtalálták velük a hangot."

Ugyanezen a véleményen van a nyertesek közvetlen parancsnoka, „Z" is, akinek személyazonosságát – mivel különleges műveleti katonáról van szó – nem hozhatjuk nyilvánosságra. „Az elmúlt négy nap sikeres visszatükröződése volt ez a mindenki által látott néhány perc" – összegzi a történteket. „Mindent megtettek a siker érdekében, és jól is sikerült a gyakorlat, mert a lelkesedésük mindig legyőzte a fizikai hátrányokat." És hogy az elitkatonáknak mennyire jelentett kihívást ez a speciális feladat? „Kiképzői oldalról mindig nehéz belefogni egy hasonló vállalkozásba, hiszen nem tudjuk, pontosan mire kell készülni. Így utólag már bevallhatom: előzetesen volt bennünk némi szkepticizmus is. De aztán nagy élménynek bizonyult civileket tanítani, és átadni annak a tudásnak egy nagyon pici szegmensét, amivel rendelkezünk."

A civil életben ismeretlen csapatösszefogás

Maguk a résztvevők is nagyon élvezték ezt a kőkemény hetet Táborfalván. „Kicsit fárasztó volt, de hát a katonaélet nem leányálom" − mondja Vissi Tamás, aki a hétköznapokban egyébként eladóként dolgozik egy multinacionális cégnél, vagyis a kiképzésen tapasztaltak igencsak eltértek egy átlagos hetétől. „A legkeményebb az első nap volt, amikor a fizikai állóképességünket tették próbára. De maga a felszerelés is nehéz, és egyes gyakorlatok során a terepen teljes menetfelszerelésben, fegyverrel kellett mozogni." Tamás azon kevés nyertes közé tartozik, akik voltak sorkatonák, így nem volt neki teljesen új, amit tapasztalt, de ebben a formában mindenképpen friss élményt jelentett – ami természetesen meg is ihlette. „Ha hazamentem, valószínűleg az lesz az első dolgom, hogy végignézek egy sor háborús filmet" – nevet.

Kovács Zsolt eleve úgy érkezett meg a helyszínre, hogy jól fogja érezni magát, de még ehhez képest is felülmúlták a várakozásait. „Nagyon jó kis élménycsomag volt ez" – összegzi a négy napot. „A folyamatos fizikai megterhelés persze kihívást jelentett, főleg úgy, hogy eközben végig koncentrálnunk is kellett, de a folyamatos gyakorlás nagymértékben segített ezekben a szituációkban. Nagyon megfogott az is, hogy csapatban kellett dolgoznunk. Ilyenkor a csapat minden tagjának muszáj a társai fejével is gondolkodnia, ismernie kell a teljes feladatot, de csak a sajátját kell maximális mértékben elvégeznie. És persze az is nélkülözhetetlen, hogy tudj improvizálni. A civil életre bizony egyáltalán nem jellemző ez a fajta megközelítés" − mondja. A kiképzők szerencsére minden segítséget megadtak nekik ahhoz, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. „Nem volt elég a száz százalék, mindig legalább száztíz kellett, de megmutatták, hogyan adhatunk bele minél többet, és miként hozhatjuk ki a legtöbbet a megszerzett tudásból. Eddig is szerettem a katonákat, de most belülről is láttam, micsoda csapatszellemben dolgoznak."

A National Geographic részéről megjelent Breuer Zsófia – amennyiben ez lehetséges – még a nyerteseknél is elégedettebbnek tűnik. „A bercsényisek és a Honvédelmi Minisztérium mindent megtettek azért, hogy mindenkit a lehető legprofibb szintre hozzanak fel ebben a négy napban, és tökéletesen sikerüljön a záróakkord is" – válaszolja érdeklődésünkre, majd bevallja: eleinte a csatorna magyar képviseleténél egyáltalán nem voltak benne biztosak, hogy a Túlélési praktikák című műsor érdekelni fogja a magyar nézőket, ám a katonák segítségével végül sikerült kiváló tartalommal megtölteni a hazai nyereményjátékot. „Ötvenkilós málhazsákkal is mosolyogtak, látszott, mennyire szerették ezt csinálni" − mutat végig a nyerteseken.

Fotók: Dévényi Veronika