Nincs hajós nap hadihajó nélkül…

„Gyere fiam, lépjünk a fedélzetre, mert ilyen hajón többet nem leszünk" – invitálta egy kalandvágyó férfi kissé megszeppent gyermekét a „Baja" előtt állva. Milyen igaza volt, hiszen a Balaton különböző sétahajóira, vitorlásaira, motorcsónakjaira és egyéb vízi járműveire némi pénz ellenében még csak-csak feljut az ember, de hadihajóra…

Sem a kisfiút, sem a többi arra járó gyereket (és felnőttet) nem kellett sokat győzködni, hogy alaposan megszemléljék a járőrnaszádot, amely kétségkívül az egyik legegzotikusabb hajó volt a kikötőben pompázó járművek között. (A rendezvény szervezői sem véletlenül vették fel a kapcsolatot a Magyar Honvédséggel és hívták meg az MH Balatonkenesei Rekreációs Központban horgonyzó hajót erre a korábban különben zártkörű eseményre.)

A másik, kétárbocos hadihajó viszont − fedélzeti ágyúi ellenére − valószínűleg soha nem szolgált semmiféle reguláris haderőben. Már csak azért sem tehette, mert gyanús, hogy a középkorban bevont vitorlákkal egyetlen hajó sem siklott volna ennyire gyorsan semmilyen kikötőben…

Másrészt a tépett, halálfejes kalózlobogó eleve kétségessé tette, hogy baráti vitorlással akad dolgunk. Noha a „Talizmán" nevű, modern, kereskedelmi kalózhajó az élethű hanghatás kedvéért időnként elsütötte régi ágyúit, harcérintkezés „a baráti és ellenséges" vízi jármű között nem történt. Valószínű a fedélzeten komoran figyelő, filmvászonról ismert Jack Sparrow kapitány kismilliomodik imitátora mást forgatott a fejében, meg aztán ezen a hajós napon még álkalózoknak sem illett volna megcsáklyázni más vitorlásokat, gőzösöket és motorosokat…

Fotók: a szerző felvételei