Nők a magyar hadtörténelemben
Szöveg: Tamás Tibor | 2011. október 18. 15:19Reprezentatív fénykép- és plakátkiállítás nyílt október 18-án, kedden a Honvédelmi Minisztérium aulájában. A megjelent katonai és civil érdeklődők – köztük Fodor Lajos, a tárca közigazgatási államtitkára, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és Für Lajos volt honvédelmi miniszter – köszöntését követően Hende Csaba honvédelmi miniszter nyitotta meg az áttekintő történelmi tárlatot, amelynek jelmondata: „Csendben, viharban éljen a haza!”
A tárcavezető ezután Székely Bertalan Az egri nők című, a kiállítás katalógusán látható festménye kapcsán fejtette ki gondolatait, mivel most is megérintette a mű. Az összeeső férje kardját felemelő asszony arcán az iszonyat és az elszántság, ahogy átveszi a helyét, mert van mit védenie az életén kívül is. Aztán ott vannak a kosárban köveket hozó nők, akik szintén megteszik, amit megtehetnek.
„Az egri nők nem kardforgatásra termettek – mondta Hende Csaba –, az életük hozta így, ami egybeesett hazájuk, városuk drámájával. Azért kellett megtenniük, hogy a haza, a város és családjuk élhessen. Megtették, amit meg tudtak tenni, s ezzel döntő módon járultak hozzá a sikerhez: a megmaradáshoz. Ami azt jelentette, hogy újra lehet kezdeni az életet. Csendben, viharban éljen a haza! Élnie kell, hogy élhessünk."
Nyilván mindenkinek van családi története erről is, és Hende Csaba saját családtörténetét idézte fel bizonyságul, vagyis azt, amikor nagymamája hatévi várakozás után hazaimádkozta férjét…
Ezt követően a tárcavezető a jelenlegi haderőreform kapcsán szólt arról, hogy minden lehetőség megnyílt a nők számára a honvédségben.
Hangsúlyozta, hogy a NATO-n belül kiemelkedően magas, 20 százalék a nők aránya a magyar hadseregben. Hozzájuk hasonlóan az MH Ludovika Zászlóaljban szolgáló hölgyek is minden tekintetben méltó társai a férfiaknak.
A honvédelmi miniszter megemlékezett Pappné Ábrahám Judit és Róth Orsolya posztumusz hadnagyokról is, akik Afganisztánban, a haza szolgálata közben „találkoztak a katonasorssal," haltak hősi halált.
Hende Csaba ezt követően a mellette álló Wittner Máriáról beszélt. Mint elmondta: ő egy egyszerű lány, akit társaival együtt 1956-ban megérintett a szabadság, mert kevesebbel nem volt hajlandó beérni. Megszenvedett a hazáért a harcban, de az élet peremére szorítva is. Wittner Mária is „csendben, viharban a hazáért élt."
1956 nem egy háború volt – húzta alá –, hanem egy kegyetlen elnyomás után a függetlenség- és szabadságvágy küzdelme.
Wittner Mária ezután úgy érezte, néhány nevet is fel kell sorolnia a szörnyű halált halt hőstársai közül, akik harcoltak, mentettek: Magyar Katinka, Mányi Erzsébet, Bakos Gyuláné Erzsébet, Madari Istvánné Erzsébet, Csontosné Kenderesi Mária, Marton Mária, Ócsai Mária, Havrila Béláné vagy dr. Lehőcz Vera mentőorvos. Megemlékezett Tóth Ilona akkor szigorló orvosról is, aki soha nem volt gyilkos, hanem mentett – ellenfeleket is; az 1848-as Kossuth Zsuzsanna példájának követőjeként.
Ezután Wittner Mária az 1956-os forradalom és szabadságharc kegyetlen megtorlásáról, gyalázatos titkosításáról, 33 esztendei elhazudásáról, deformálásáról beszélt, holott az a világtörténelem legtisztább forradalma volt. S amikor emlékezünk, mindig el kell mondanunk a hősök neveit, azokat a borzalmakat, amelyeket elkövettek ellenük.
„Rebegjünk el értük egy imát. S amikor az 555 esztendeje diadalt aratott hős nándorfehérváriak emlékére szól a harang, szóljon az 55 éve szabadságért küzdött forradalmárokért is!" – kérte beszéde végén Wittner Mária.
Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária
További képekért kattintson galériánkra!