Példa a mai koronaőrök számára

A Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára beszédében felelevenítette a koronaőr ezredes életútját. Elmondta: Kisléghi Nagy Lehel 1885. április 16-án született a Bács-Bodrog vármegyei Palánkán. Katonai szolgálatát 1904. szeptember 21-én kezdte, mint önkéntes a császári és királyi 12. ulánus ezredben. Elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, majd címzetes őrmesterként próbaszolgálatra vezényelték a tényleges állományba vétel céljából. Mivel a követelményeknek megfelelt, 1906. január 1-jén hadnagyi rendfokozattal hivatásos állományba vették. 1912-től főhadnagy, ezredével 1914-től részt vett a világháborúban. 1916. május 1-jén százados, 1917. április 1-jén a cs. és kir. Katonai Műszaki Akadémiára vezényelték, ahol előbb osztálytiszti, majd századparancsnoki beosztást látott el. Részt vett a kommunista rémuralom elleni június 24-i felkelésben, de másnap letartóztatták és a Margit körúti fogházba hurcolták, ahonnan július 14-én sikerült megszöknie és Szegedre jutnia, ahol augusztus 1-jén belépett a Nemzeti Hadseregbe.
Kitűnő katonai szaktudása és feltétlen nemzethűsége is hozzájárult ahhoz, 1920. augusztus 7-től a magyar királyi testőr lovas szakasz, 1921. július 1-jétől pedig a lovas testőrség parancsnoka lett. 1925. május 1-jén testőr őrnaggyá nevezték ki, a következő évben pedig feleségül vette gróf Bolza Alice Antónia Máriát. Bár minősítése továbbra is kiváló maradt, egyre romló egészségi állapota miatt a rendkívül kemény testőrszolgálattól meg kellett válnia. Ezért 1935. május 1-jén áthelyezték a Koronaőrség állományába, annak parancsnokául, koronaőr alezredesi rendfokozatba történő egyidejű kinevezése mellett.
Ebben a beosztásában nem sokáig szolgálhatott, és feltételezhetően gyógyíthatatlan betegsége gyors előrehaladása miatt 1937. február 1-jével „kivételesen és kegyelemből soron kívül" koronaőr ezredessé nevezték ki. A rendfokozatot már nem sokáig viselhette, mert 1937. február 24-én szívgyengeségben elhunyt.

„Élete példaadó kötelességteljesítés volt, úgy a harctéren, mint a csapatnál, vagy a kormányzó körüli szolgálatban, amely igen sok figyelmességet, magas intelligenciát és komoly fizikai állóképességet igényelt. Utolsó éveit a betegséggel vívott küzdelem nehezítette, de sorsát elfogadva, türelemmel, magyar királyi honvédtiszthez méltón viselte ezt a nehéz időszakot is" – hangsúlyozta Kun Szabó István, hozzátéve, hogy kitartásával, a szent ügy szolgálatával igazi példa lehet a ma koronaőr tisztjei számára is.

Dr. Kiss Györgyné, Tiszakürt polgármestere köszöntőjében elmondta, hogy nagyon megörült, amikor dr. Papp Ferenc ezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály főosztályvezető-helyettese megkereste őt, azzal, hogy mit szólna hozzá, ha megemlékezést tartanának Kisléghi Nagy Lehel tiszteletére. „2009, vagyis a hősök szobrának avatása óta nem volt ilyen nagy esemény a községünkben" – mondta a polgármester asszony.

A beszédeket követően dr. Alacsi Ervin százados, a katolikus tábori püspökség, illetve Máté Sándor alezredes, a protestáns tábori püspökség képviselője, valamint Varga Tamás, a tiszakürti római katolikus plébánia plébánosa és Muzsik Tamás, a község református lelkésze kegyeleti imát tartott.

A megemlékezés koszorúzással folytatódott. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség nevében koszorút helyezett el Kun Szabó István vezérőrnagy és Ádám Barnabás ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnokhelyettese a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka.