Törött szárnyakon

„Az itt kiállított tárgyak, dokumentumok, relikviák a háború szörnyűségeiről, a halálról, az elmúlásról, a hősökről «beszélnek» a látogatóknak" – nyitotta meg a tárlatot Ugrik Csaba ezredes. Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka a jövő hétvégi Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató kapcsán elmondta: először 1932-ben vetődött fel, hogy Kecskeméten katonai repülőteret kellene létesíteni. Az építkezés három évvel később, a Nyomási-puszta melletti területen meg is kezdődött. Miután Magyarország belépett a második világháborúba, német távolfelderítő-századok állomásoztak itt, a front közeledtével pedig német vadász- és szállítórepülő-alakulatok települtek a hírös városba. A szövetséges csapatok légiereje 1944 nyarán szinte teljesen megsemmisítette a repülőteret. A károk helyreállítását 1948-ban kezdték meg, a következő év őszén pedig már ismét beindult a repülőkiképzés Kecskeméten.

A tárlatot Tóth Ferenc mutatta be az érdeklődőknek. A Magyar Roncskutató Egyesület tiszteletbeli elnöke beszédében felidézte, hogy a második világháború végső szakaszában megnőtt Magyarország felett a légi forgalom, a repülés viszont meglehetősen bizonytalanná vált. A becslések szerint több mint kétezer gép zuhant le hazánk légterében, amelyek közül harminc-negyven a Balatonba, tíz-tizenkettő pedig valamelyik folyóba esett. Személyzetük elhunyt tagjai közül húsz-harminc magyar, százötven német, háromszázötven amerikai és megbecsülhetetlen számú szovjet katona sorsa mind a mai napig nem tisztázódott.

A második világháború repülős emlékeit Bács-Kiskun megyében többek közt a Magyar Roncskutató Egyesület bajai csoportja ápolja. A csoport vezetője Galambos Gábor, aki Tobak Tibor és Punka György könyvei alapján, Végső István kiskunhalasi történész és Magó Károly zászlós, a szolnoki repülőmúzeum munkatársa segítségével kezdte meg a kutatómunkát. Az első roncsot Madaras mellett 2007-ben találták, egy B−24-es szállítógép volt. A személyzet hét tagja hősi halált halt, a falu önkormányzata emlékművet állított a tiszteletükre. Azóta már több roncs történetét is dokumentálták, munkájuk során legtöbbször csak a lezuhanásukra emlékező idős szemtanúk útmutatásaira hagyatkozhattak. A helyi lakosok viszont sokszor nehezítik is a kutatást, mert közülük sokan hazaviszik az általuk megtalált alkatrészeket. Egy Il−2-es motorjának a hengersorát például virágtartónak használták, egy B−17-es félbevágott oxigéntartályából bikaitatót készítettek, egy másikban pedig még ma is pálinkát főznek. A kerekek gumiabroncsaiból általában papucsokat gyártottak, de találtak olyan roncsdarabot is, amelyet szőlőkaró helyett használtak, egy másik gép oldalából kivágott lemez pedig a vécéajtót helyettesítette.

Fotók: a szerző felvételei