A kurdok szerepének megerősödését hozhatja az ISIS sikere

Tálas Péter úgy látja, a konfliktus elsősorban amiatt robbant ki, hogy az iraki kormány másodrendű állampolgárként kezelte az országban élő szunnitákat. Ezt használta ki az iraki al-Kaida (Al-Quaeda in Iraq), amelynek az elégedetlenkedő csoportok döntő többségét sikerült maga mellé állítania, főképp a szunnita muszlimok által lakott keleti területeken. A szinte háborítatlan, gyors előrenyomulás részben a lakosság támogatásának, részben az iraki kormányerők képzetlenségének és gyengeségének köszönhető. A dzsihadisták igen ambiciózus tervekkel léptek a nyilvánosság elé: az Iraki és Levantei Iszlám Államnak is nevezett formációnak már a nevében is megmutatkozik a fegyveresek azon törekvése, hogy Irak után Szíriát, majd az egész történelmi Levante-régiót is megszerzik. Ebbe Libanon, Jordánia, Izrael és a palesztin területek, sőt egy időben Törökország és Egyiptom is beletartozott.

Persze más az ambíció és más a lehetőség, s ez utóbbi az ISIS számára is erősen korlátozott.

A szakértő szerint az ISIS megjelenése beleilleszthető abba a folyamatba, mely az arab tavasszal kezdődött, azaz a politikai iszlámnak és szélsőséges formáinak a megerősödésébe. Az ISIS katonáinak egy része már Szaddám Huszein alatt harcolt az amerikaiakkal, majd Líbiában és Szíriában erősítették a felkelők sorait, ahol további harci tapasztalatokra és modern fegyverekre is szert tettek. Egyelőre úgy tűnik, hogy megerősödésük megkérdőjelezi az amerikaiak föderalizált Irakról alkotott elképzeléseit is − következtetett Tálas Péter.

Az ISIS megerősödésével párhuzamosan felmerült a kérdés, miként reagál a központi kormány gyengeségére az Észak-Irakban élő, többmilliós kurd kisebbség, amely rendelkezik ugyan bizonyos szintű autonómiával, ám ezzel gyakran elégedetlen, s többen is egy szabad és önálló Kurdisztán létrejöttében reménykednek. Bármifajta önálló Kurdisztán ugyanakkor vörös posztó a környező nagyhatalmak szemében, akik alighanem akár regionális háborút is vállalnának az önálló kurd államalakulat létrejöttének megakadályozásáért. Elég csak Törökországra gondolnunk, ahol a legnagyobb számban élnek kisebbségben kurdok (14 millió fő vagy több), akikre komoly hatással lenne egy szabad hátország. Számos kurd közösség él Iránban (5-6 millió) és Szíriában (1,5 millió) is. És bár Észak-Irakban a gazdasági alapja is meglenne egy önálló kurd államnak, köszönhetően az itt található jelentős kiterjedésű és gazdag olajmezőknek, s formálisan látszólag minden megvan ahhoz, hogy függetlenné váljanak, az állam létrejöttének a legfontosabb kelléke, a nagyhatalmi konszenzus azonban hiányzik. S ami fontosabb: hiányozni is fog!

A szakértő úgy véli, a nagyhatalmi konszenzust még az sem pótolja, hogy a kurdok joggal hivatkoznak az ISIS kalifátus típusú konzervatív államának létrejöttére, ami a kurdok többségének annak ellenére sem szimpatikus, hogy többségükben ők is a szunnita irányzat hívei.

Irak jövőjét többnyire az határozza meg, hogyan reagálnak az érdekelt nagyhatalmak a kialakult helyzetre − elsősorban Irán, ahonnan mindeddig nem érkezett segítség a szorult helyzetben lévő síitáknak. Ennek az oka lehet az, hogy Teherán nem rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel, vagy politikai szempontból nem tartja magát érdekeltnek abban, hogy fellépjen Irak egységéért. Nem kizárt, hogy sokan arra számítanak, hogy Irak felbomlása esetén a síita tömb Iránhoz csatolása is felmerülne. Fontos azonban jelezni, hogy Irak felbomlása valószínűleg regionális háborúhoz vezetne, hiszen sem a kurdok önállóságában, sem az iraki síiták Iránhoz való közeledésében nem érdekeltek a környező nagyhatalmak.

Tálas Péter szerint kérdéses az is, hogy az ISIS végül is meddig tud majd terjeszkedni, lesz-e módja arra, hogy Irak területén kívül bárhol sikeres hódítást könyveljen el. (Esetleg Szíria szunnita vidékei jelenthetnek könnyebb célpontokat.) A kezdeti lendület ellenére inkább az valószínűsíthető, hogy a baráti szunnita területeket elhagyva a mozgalom előrenyomulása lelassul, majd megreked.

Az újdonsült iszlám állam jövője szempontjából az is igen fontos, hogy vezetői milyen politikát folytatnak majd. Ha megmaradnak az eddig hangoztatott, középkorra emlékeztető radikális fundamentalista iszlám vonal mellett, aligha lesznek képesek valódi állami funkciók betöltésére, nem beszélve arról, hogy így rövid úton elveszthetik a lakosság szimpátiáját is. Ha azonban az elfoglalt területeken az állami feladatokat próbálják újraindítani (például: közszolgáltatások), esetleg hosszabb távon is konszolidálhatják hatalmukat.

A szakértő szerint a radikális vallási kérdéseket fel fogják váltani a szociális kérdések, azaz hogy az ISIS mit tud biztosítani a frissen elfoglalt területek lakosságának, miként tudja biztosítania a gazdaság tartós működését, hiszen például Irak legértékesebb olajmezői éppen a síita és a kurd területeken találhatók. Ezek meghódítása pedig igencsak kockázatos, mivel nem velük szimpatizáló lakosságú területeket kellene elfoglalni, mint eddig. Ráadásul a további támadások már az Egyesült Államok, sőt Irán beavatkozását is eredményezhetik. Így tehát az ISIS is konszolidációra kényszerülhet, s az iraki szunniták autonómiáját szélesítheti ki, tovább gyengítve Bagdadot.

Tálas Péter úgy látja, ezzel együtt sem valószínű, hogy megalakuljon az önálló, iraki Kurdisztán. Nagyobb az esélye annak, hogy az óvatos kurdok a közeljövőben beérik azzal, hogy kiterjesztik autonómiájukat, így a regionális nagyhatalmak válaszlépéseitől sem kell tartaniuk.