„Az amerikaiak nem nagyon adhatják fel jelenlegi pozícióikat”

Emellett nem ismeretes az sem, mire lehet számítani Szíria vonatkozásában az új amerikai elnöktől. Donald Trump egyértelműen elmondta, hogy végleg térdre akarja kényszeríteni az Iszlám Államot, viszont nem tudjuk, mi következik ezután. Hiába hangzott el, hogy az Egyesült Államok utána visszahúzódna a Közel-Keletről, nekem ezzel kapcsolatban komoly kétségeim vannak, hiszen Washingtonnak nem érdeke, hogy az általuk hagyott vákuumba benyomuljon valamelyik másik nagyhatalom."

Irán és Törökország: kiszámíthatatlan tényezők

Trump többször hitet tett a szíriai konfliktusban is nyakig érintett Iránnal szembeni kemény kéz politikája mellett. A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor az új elnök nehezebb feladatokkal szembesülhet ezen a területen is a vártnál. „Az iráni nukleáris megállapodást, aminek a felmondását emlegette Trump a kampány alatt, nem egyedül az amerikaiak kötötték, ez egy nemzetközi egyezmény. Ebből következően nincs olyan, hogy csak úgy felmondja az Európai Unió vagy az ENSZ Biztonsági Tanács tagjainak megkérdezése nélkül. Ráadásul Iránt istenigazából pont Szíriában lehetne megszorítani, ha igazán ez az amerikaiak célja", mutat rá Tálas Péter.

A térség másik regionális nagyhatalma, Törökország szintén sötét lónak tekinthető az utóbbi években, és különösen érzékeny Ankara viszonya Moszkvával. „Az ankarai orosz nagykövet meggyilkolása nem fogja lényegesen rontani a kapcsolatokat, de a merénylet egyértelműen megmutatta: a török társadalom jelentős részének túl gyors volt az a fordulat, amit Recep Tayip Erdogan levezényelt Szíria ügyében. Törökország eredetileg Aszad ellenzékeként szállt be a konfliktusba, most pedig már az oroszok és az irániak, tehát gyakorlatilag Aszad mellett van jelen a háborúban. A politika tehet ilyen gyors fordulatokat, de a társadalom ezt nem képes lekövetni ebben a tempóban. Ami pedig az orosz-török viszonyt illeti, szerelemről szó sincs. Inkább két, stratégiailag elmagányosodó nagyhatalomról beszélünk, amelyek most éppen egymásba kapaszkodnak, viszont számos kérdésben homlokegyenest ellentétesek az érdekeik", hívja fel a figyelmet a szakértő.

Tálas Péter szerint Törökországnak emellett semmiképpen sem érdeke olyan módon odakötni magát Oroszországhoz, hogy közben elhidegüljön fő gazdasági partnerétől, az Európai Uniótól, illetve a NATO-tól. „Sokan azt hiszik, hogy Törökország pozíciói a lehető legkedvezőbbek Brüsszellel szemben, hiszen ha valami nem tetszik nekik, úgymond ráengedi Európára a migránsokat. Ez azonban nem így működik, és ha Erdogan túl erőteljesen próbál zsarolni, már az esetleges gazdasági szankciók felemlegetése is elegendő ahhoz, hogy pánikot váltson ki a török vezetésben. Vagyis Ankara helyzete lényegesen jobbnak tűnik mind a Közel-Keleten, mind a szélesebb értelemben vett nemzetközi porondon a valósnál. Én ezt a jelenlegi orosz-török-iráni szövetséget is átmenetinek, a konkrét konfliktushoz kötöttnek tekintem."

Nincs száz százalékos biztonság

A migrációs válságot ugyan némiképp kezelhetőbb mederbe terelték 2016-ban a 2015-ösnél, de mint a berlini terrortámadás is megmutatta, a történtek következményei még hosszabb távon is kihathatnak Európa mindennapjaira. Tálas Péter ugyanakkor felhívja a figyelmet: nem szerencsés a két jelenséget kizárólagosan egymáshoz kötni. „Terrorizmus korábban is létezett, és akkor is létezni fog, amikor a jelenlegi válságnak már vége. A jóval szigorúbb migrációs politikát szorgalmazók számára ugyanakkor ezek az esetek nagyon jó érvanyagot jelentenek, ez kétségtelen. Németország elveszítette a nagy áldozatszámmal, nagy médiavisszhanggal és nagy félelemkeltő hatással járó startégiai terrortámadásoktól való érintetlenségét a berlini merénylet során, ami még akkor is fordulópont, ha maga a merénylet jóval kevesebb áldozattal járt, mint a hasonló nizzai támadás, Thomas de Maiziere belügyminiszter pedig többször is leszögezte: nem létezik száz százalékos biztonság. A migráció kérdése ugyanakkor bizonyosan nagy szerepet kap majd a német és francia választási kampányok során."

Az Európát szintén érzékenyen érintő másik kihívás, Oroszország vonatkozásában Tálas Péter szerint nem kell attól tartani, amitől sokan félnek az új amerikai elnök hivatalba lépése miatt. „Teljesen kizárt, hogy Trump úgymond odadobja a Baltikumot Vlagyimir Putyinnak. Washington számára kulcsfontosságú a NATO, és arról nyilván sokat beszél majd az elnök, hogy több ráfordítást vár az európai szövetségesektől, de teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy kifaroljon mögülük", fogalmaz a szakértő, aki ugyanígy a Kína-politikában sem vár radikális fordulatot – még Trump és a tajvani államfő nagy diplomáciai vihart kavart telefonbeszélgetése fényében sem. „Trump tapasztalatlansága egy dolog, illetve az is, hogy még nem állt fel teljesen a csapata, és egyelőre nem beszélhetünk szisztematikusan átgondolt külpolitikáról sem taktikai, sem stratégiai értelemben. A szóban forgó telefonbeszélgetés viszont ezzel együtt is jelzésértékű, hiszen tudjuk: az új elnök más Kína-politikában gondolkodik, mint Barack Obama. Forradalmi fordulatot azonban itt sem érdemes várni, mert a távol-keleti térségre ugyanaz vonatkozik, mint a Közel-Keletre: az amerikaiak nem nagyon adhatják fel a jelenlegi pozícióikat, hiszen akkor azt mások veszik át. Úgy gondolom, az amerikai elnökök a mindenkori amerikai érdekeket képviselik, függetlenül attól, honnan érkeztek. Vagyis hiába hangzott el a kampányban, hogy hazatelepíti a Kínában működő amerikai gyárakat, mindez a valóságban nem így működik – és erre már neki is felhívták a figyelmét, miután megválasztották. Az ugyanakkor érdekes kérdés, miként próbálják majd kihasználni az említett diplomáciai tapasztalatlanságát más nagyhatalmak."