KFOR: 16 éve szolgálatban

A balkáni térség évszázadokra visszamenően forró területnek számít. A többnemzetiségű lakosságból és vallási különbségekből adódó konfliktusok gyökerei régre nyúlnak vissza, amelyek gyakran véres etnikai összecsapásokban csúcsosodtak ki.

A hidegháború alatt „viszonylagos" nyugalom honolt a térségben, hiszen a két nagyhatalom és az azok köré csoportosuló blokkok uralták a világpolitikai színtér majdnem minden szegmensét. Bár a belső problémák jelen voltak, a zárt tömb egységesítése miatt ezek nem váltak hangsúlyossá a mindennapi konfliktusok tengerében. A helyzet a hidegháború végeztével, majd a szovjet tömb darabokra hullásával változott meg. A hat tagköztársaságból álló Jugoszlávia felbomlása után a területi és vallási konfliktusok rohamos tempóban változtatták tűzfészekké a térséget.

Bár Szlovénia és Horvátország függetlenségének elfogadása viszonylag simán ment a nemzetközi porondon, Bosznia-Hercegovinával súlyos gondok adódtak, amelyek a benne élő nemzetiségek közötti feszültségre, s az emiatt kirobbant polgárháborúra vezethetők vissza. A háború 1995-ben ért véget, ám addigra már felbukkantak a hírek az etnikai mészárlásokról és a legsúlyosabb emberiség elleni bűntettekről, amelyekből ráadásul majdnem minden szembenálló fél kivette a részét. A béke fenntartásában nagy szerepet játszott az akkor már ENSZ-mandátummal rendelkező IFOR-misszió, amelyből egyébként Magyarország is kivette a részét. Kezdetben átvonulási útvonalat biztosítottunk a szövetségeseknek, később már katonai jelenléttel is növeltük felajánlásunkat. Ez volt az első olyan NATO-misszió, amely gyakorlatban alkalmazta a többnemzetiségű, minden fegyvernemet felvonultató harci kötelékek bevetését békefenntartási célokból. Célja az 1995-ös Daytoni Béke megállapodásának betartatása volt.

Egy évvel később Koszovóban robban ki a konfliktus, amely súlyosabbnak tűnik az eddigieknél. 1998-ban annyira elfajul a helyzet, hogy Milosevic jugoszláv elnök csapatokat küld a koszovói szerb lakosság védelmére. A NATO ekkor kapcsolt teljes fordulatszámra, miután érezhető volt, hogy nyomásgyakorlás nélkül nem fog véget érni a konfliktus. 1999-ben zajlik le a legújabb kori történelem egyik leghíresebb légi offenzívája, amelynek során három hónap alatt a szövetséges bombázók gyakorlatilag megsemmisítették a szerb infrastruktúrát, és a közigazgatási létesítmények zömét. A légicsapások után a szárazföldi csapatoké volt a főszerep. 1999. június 12-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján létrejön a Kosovo Force, közismert nevén a KFOR nevű szövetséges nemzetközi békefenntartó haderő. A 16 évvel ezelőtt megalakult megahadsereg feladata a rend és a biztonság fenntartása volt. Miután katonái bevonulnak Koszovóba, néhány nap alatt átvették az irányítást Milosevic hadseregétől, s máig felügyelik a területet.

A magyar szerepvállalás

A balkáni konfliktus furcsa helyzetben találta Magyarországot, hiszen kirobbanásakor még nem voltunk NATO-tagállam. 1991 végére már alapító tagjai lettünk az Észak-Atlanti Együttműködési Tanácsnak, amelyet a volt Varsói Szerződés tagállamai alkottak az atlanti szervezettel kiépítendő kapcsolatok érdekében. Az elméleti együttműködés egy idő után gyakorlati programokba váltott át. Az 1994-es Békepartner-program tevékeny részeseként hazánk már katonai együttműködést is kialakított, igaz, egyelőre ez még nem konkrét harcászati szerepvállalást jelentett. A boszniai IFOR/SFOR hadműveletek során a magyar fél befogadó támogatást nyújtott a partnerországoknak, majd elérkezett az idő, amikor saját műszaki kontingenssel vehetett részt a feladatokban. A felajánlások és a tisztes helytállás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1997-ben Magyarország megkezdhette a tárgyalásokat a NATO-csatlakozásról, majd 1999. március 12-én tagjává vált a szervezetnek.

Hogy mennyire gyorsan szükség lesz a kötelezettségek betartására, azt – a balkáni helyzetet ismerve – mindenki tudta. A NATO légitámadásaiban hazánk már részt vett támogatóként, majd a kezdetektől, azaz 1999 júniusa óta katonai kontingenssel is erősíti a szövetséges munkát. Az afganisztáni missziós tevékenység átalakulása és a NATO változó célkitűzései miatt Magyarország növelte katonai erejét a Nyugat-Balkánon. Jelenleg mintegy 350 katonánk szolgál a térségben.