Nem kell háború Oroszország legyőzéséhez

A Bloomberg hétvégi cikke szerint Nagy-Britannia felvetése alapján az Unió javasolhatja, hogy tegyék elérhetetlenné Oroszországban a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság, azaz a SWIFT-hálózat szolgáltatásait, ami azt jelentené, hogy lehetetlenné válna az országban a banki átutalások szinte minden formája. A hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy bár a szankció megvalósítására igen kevés az esély, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megtenni, a SWIFT központja ugyanis Belgiumban van, és működését az EU-val és a belga törvényekkel összhangban kell végeznie.

„Az orosz gazdaság körülbelül hetede-nyolcada az Európai Unióénak, ami azt jelenti, hogy − hasonlóan a volt Jugoszláviához vagy Iránhoz – gazdasági értelemben megszorítható" – mondta lapunknak Tálas Péter, hozzáfűzve, hogy a legérzékenyebben valószínűleg a pénzügyi szektort sújtó szankciók érinthetik, mert a helyi kereskedelmi bankok nagyon rászorulnak a külföldi hitelekre. A szakértő erre példaként megemlítette, hogy az ukrajnai válság kezdetekor nem a politikai elit, hanem a piac szereplői reagáltak a leggyorsabban, és a szinte azonnali tőkekivonással, a befektetések elmaradásával komolyan meggyengítették a rubelt a dollárral szemben.
Mára az orosz GDP növekedése annyira lelassult, hogy bizonyos szakértők véleménye szerint idén vagy jövőre recesszióba csúszhat, ami komoly pénzügyi gondokat okozhat a későbbiekben.

Az orosz gazdaság – a július végén és augusztus elején bevezetett szankciók miatt is – jelenleg azon a szinten áll, ahol 2008-ban volt, azzal a különbséggel, hogy akkor 40 dollár volt az olaj ára, most pedig 100 körül alakul. „A Nyugat joggal bízik abban, hogy pénzügyi és technológiai megvonással képes lesz Oroszországot kordában tartani" – hangsúlyozta Tálas Péter.

„Oroszország mára egy gazdag, de nem modern nagyhatalomnak számít, amely globális jelentőségét régen elvesztette, viszont regionális szinten még mindig számolni kell vele. Az állam hatalmi és gazdasági státusát leginkább a nyersanyagok és energiahordozók bősége szavatolja, viszont fejlettségéről jól tanúskodik, hogy ezek kitermeléséhez is külföldi segítségre van szüksége, mert a megfelelő technológiával már nem rendelkezik. Hasonló okok miatt nem tekintik igazi katonai nagyhatalomnak Oroszországot, hiszen bár nagy és jól képzett hadsereggel bír, amelynek megfelelő anyagi hátteret is biztosít, a modern háborúk megvívásához szükséges technikát már a Nyugat biztosítja számára" – mondta a szakértő.

Tálas Péter szerint ráadásul az Unió joggal bízik abban, hogy Oroszország nem él vissza vezető energetikai helyzetével, például a gáz árának növelésével vagy a szállítások akadályozásával, hiszen egyrészt az európai tartalékok kitartanak ezen a télen, másrészt pedig ezt a „fegyvert" általában csak a posztszovjet térség országaival szemben alkalmazza. Moszkva jelenlegi gazdasági helyzetében egyszerűen nem mondhat le az európai bevételekről, ha ugyanis leállítja a gázt, akkor máshova nem tudja szállítani, sem tárolni azt. Mint rámutatott: a szibériai gázvezeték – amely a tervek szerint 2018-tól Kínába szállítja az energiát – építését nemrégiben kezdték, így az európai piacot egyelőre képtelen kiváltani; a tárolási problémák miatt pedig a felesleges gázt egyszerűen el kellene égetniük, ha nem dobnák piacra.

A szakértő úgy látja, Oroszország azért választotta a fegyveres megoldásokat Ukrajna esetében, mert a gazdasági és diplomáciai eszköztára kimerült, ráadásul egyfajta „stratégiai magányossággal" küzd már jó ideje. Az utóbbi azt jelenti, hogy a világ vezető államai nem tekintik erős szereplőnek, és a menekülőútnak számító Kína sem partnerként, sokkal inkább vetélytársként kezeli – fűzte hozzá. Mindez nem azt jelenti, hogy Európának ne lenne fontos az Oroszországgal való jó gazdasági és politikai viszony, a szankciók bevezetésével egyszerűen azt üzenik, hogy Putyin túl messzire ment.