Óvatos elszántság

Főleg azután, hogy az al-Kaida helyére nehezebben felszámolható csoportok léptek. Az al-Kaidát sikerült jelentősen meggyengíteni − a centralizált, hagyományos szervezettel és vezetéssel rendelkező csoport könnyebb célpont volt utódainál, amelyek ideológiai háttere és céljai sokkal nehezebben „megfoghatóak". Emiatt a felderítésük és megsemmisítésük is nehezebb feladat.

És nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a vele különböző szinteken együttműködő országokban is. Az amerikai stratégia ugyanis az együttműködésre épül; ennek kirakatpéldája az Iszlám Állam (IS) ellen kialakított, több mint hatvan országot tömörítő koalíció. Van olyan szövetséges, amely katonai erővel is részt vesz az IS elleni légi és szárazföldi támadásokban, mások a megbízhatónak ítélt szíriai ellenzék felfegyverzésében vagy kiképzésében vesznek részt, megint mások pedig pénzügyi vagy hírszerzési támogatást nyújtanak.

Fontos szerepet szán az amerikai politikai vezetés a nem kormányzati szereplőknek is. A helyi civil szervezetek és vallási közösségek jelentős szerepet játszhatnak a megelőzésben, felvilágosító programjaikkal megakadályozhatják a fiatalok radikalizálódását. Segíthetnek a hadszínterekről visszatérő, kiábrándult, megcsömörlött (és remélhetőleg már csak) egykori dzsihádistáknak abban, hogy sikeresen visszailleszkedjenek a társadalomba.

Az lenne tehát a legjobb, ha a lakosság egyáltalán nem is fordulna a terrorizmus felé. Ám ehhez meg kellene nehezíteni, hogy a radikális üzeneteket széles körben terjesszék a terroristák. Ám arról még Washingtonban sem álmodnak, hogy eltüntetik a lefejezésekről, a polgári lakosság kínzásáról és legyilkolásáról készített videókat vagy a szélsőséges iszlámot terjesztő weblapokat, és felszámolják a dzsihádisták egyre hangsúlyosabb és professzionálisabb online jelenlétét. Mindez ugyanis kényes kérdéseket vet fel főleg Nyugat-Európában, hiszen a polgári szabadságjogok elvei sokszor ütköznek az állami szervek megfigyelési-felderítési szükségleteivel.

A 2015. január 7-i párizsi terrortámadás is megmutatta, mennyire fontosak az ideológiai indokok a terroristák számára. Az Egyesült Államokban is szinte mindenki egyetért abban: a támadók a nyugati értékrend alapját, a szólásszabadságot vették célba. Márpedig a saját állampolgárok életének megóvása mellett a tengerentúlon a nyugati civilizáció alapértékeinek védelmét tekintik a terrorizmus elleni harc egyik legfontosabb feladatának.

Nem elég tehát katonai eszközöket bevetni: az ideológiát magát kell eredményesen támadni ahhoz, hogy csökkenteni lehessen az Egyesült Államokra s egyben a világra leselkedő terrorveszélyt. Ám ez a legnehezebb, főleg úgy, hogy az Egyesült Államoknak a közhiedelemmel ellentétben kevés lehetősége van az internetre felkerülő szélsőséges, a terrorizmust támogató tartalmak eltávolítására. Márpedig egyre többen vélik úgy, hogy ezek kulcsszerepet töltenek be a támogatók és az aktív terroristák toborzásában és a propagandaháborúban. Ebben a harcban azonban − a közhiedelemmel ellentétben − korántsem végtelenek az Egyesült Államok lehetőségei.

A „hazai pályán", azaz az Egyesült Államok területén a terrorelhárítás leghatékonyabb, de ismerten és tudomásul vetten tökéletesen soha végre nem hajtható feladata a felderítés, a megelőzés. Itt különbséget kell tenni a külföldről beutazó támadók kiszűrése és a „helyben felnőtt", gyakran pont az interneten elérhető videók, szövegek hatására radikalizálódott támadók között. A párizsi támadások után volt olyan nyilvánosan megfogalmazott vélemény is, mely minden beutazó teljes háttérellenőrzését és az uniós országok állampolgáraival szembeni vízumkényszer visszaállítását követelte. Ez azonban még itt is szélsőséges álláspontnak tekinthető, habár az EU-s tagállamok útlevelével rendelkező, így az USA-ba könnyen bejutó, a Közel-Keleten tapasztalatokat szerző esetleges támadóktól komolyan tartanak.

A valóság azonban az, hogy sokkal valószínűbb egy újabb „magányos farkas" aktivizálódása és támadása, akiről az addigi viselkedése, élete alapján talán még a családja, a szomszédai sem sejtettek semmit…