Rakka felszabadításával sem lesz vége az Iszlám Államnak

Rakka ostroma

Az Iszlám Állam közel áll a vereséghez két fő erősségében, a szíriai Rakkában és az iraki Moszulban, miután csaknem három éven át a két országban hatalmas területeket vont ellenőrzése alá több millió lakossal. Moszul ostromában egy Washington vezette nemzetközi koalíció nyújt támogatást az iraki kormányerőknek, míg Rakka visszavételében az Egyesült Államok a Szíriai Demokratikus Erőket (SDF) támogatja, amelyben arab és főként szíriai kurd fegyveresek harcolnak. Wagner Péter szerint Donald Trump amerikai elnök január végi beiktatása után kapott nagy lendületet az Iszlám Állam elleni fellépés, amely egyébként a korábbi Obama-adminsztráció politikáját folytatja. Azaz nem saját erők vívják meg a harcokat, hanem a helyi fegyveres csoportok (Irakban a kurdok és az iraki biztonsági erők, Szíriába az SDF), ám azok jelentős segítséget kapnak hírszerzési együttműködés, kiképzők, fegyverek, a különleges alakulatok támogatása és természetesen az állandó, 24 órás légitámogatás révén.

Az észak-szíriai Rakkát már bekerítették a kurd fegyveres erők, jelenleg a végső hadművelet, a város elfoglalása folyik. A valamikori iparváros lakossága becslések szerint mintegy 130 ezer fő jelenleg, azaz a támadóknak fel kell készülniük arra, hogy a terroristák – élő pajzsként használva a civileket – jelentősen megnehezítsék az ostromlók dolgát. A helyzet nagyon hasonlít ahhoz, ami az iraki Moszulban történt: a terroristák néha civileket tereltek a harcmezőre, máskor pedig a saját állásaikban tartottak nőket és gyerekeket, vagyis mindent bevetettek, hogy lassítsák az ostromot.

A kalifátus bukása

Az Iszlám Állam jelenleg az összeomlás szélén van: több fronton is háborúra kényszerült iraki és szíriai területein, és folyamatosan támadás alatt tartják főbb központjait. A szervezetnek döntenie kell, hogy ragaszkodik-e a gerilla hadviseléshez, és továbbra is területeket próbál uralma alatt tartani, politikai és társadalmi értelemben látható marad, vagy pedig visszatér a gyökereihez, a „csak" terrorszervezetként való működéshez. Ebben az esetben arra számíthatunk, amit 2003 és 2011 között láttunk Irakban, amikor az al-Káida helyi szervezeteként működtek. Akkor Irakban főként szunnita városokban és vidéki sivatagi területeken működtek a helyi lakosság – igaz csökkenő – támogatását élvezve. Ugyanakkor az általa kikiáltott kalifátus el fog bukni, hiszen területeit visszafoglalják, közigazgatása megszűnik, javait elveszíti, és ez már önmagában egy komoly csapás lesz azoknak, akik ebben – történelmi okokból is – őszintén hittek.

„2014-ig egyetlen más terrorszervezet sem merte a kalifátust kikiáltani, mert ennek egy központi jelentősége van az arab, iszlám világban" – mutatott rá a szakértő. A kalifátus bukásával tehát sem az ideológia, sem pedig a harcok nem szűnnek meg az említett területeken, viszont az Iszlám Állam sorai megritkulnak majd és így jelentősen veszít az erejéből. A szervezet túlélése szempontjából valószínűleg eltérő helyzet lesz Irakban és Szíriában, mivel az utóbbi helyen előbb vagy utóbb visszatér az Aszad-rezsim, és a meglevő államapparátus és titkosszolgálati rezsim könnyebben tudja majd újjászervezni magát szemben Irakkal, ahol a rendszer 2003-as szétverése óta sosem működött igazán jól.

A kurd függetlenség

Már a mostani helyzet is leginkább a kurdok autonómiájáról szól: a nyugati államok által támogatott kisebbség – önálló állam nélkül – él Szíriában, Irakban, Törökországban és Iránban. Szíriában három nagy enklávéban laknak, ahol az elmúlt években a már említett SDF célja az volt, hogy ezen területeket össze kössék, akár arab területek elfoglalásával is. Két nagy területet (Kobane és Haszaka) már sikerült egyesíteni, a harmadik próbálkozást (Afrin) viszont Törökország beavatkozása meghiúsította. A kurdok eddig rendkívül megfontoltan lavíroztak a szíriai polgárháborúban: ahol tudtak a semleges fél szerepében tűntek fel. Az elfoglalt arab városokban addig sosem tapasztalt önkormányzatot vezettek be, és megpróbáltak jó viszonyt kialakítani az oroszokkal és az Aszad-rezsimmel is. A nagyhatalmak és erősebb országok támogatása pedig létfontosságú számukra azt követően is, hogy a harcok elülnek, hiszen így el tudják kerülni, hogy Törökország megtámadja a formálódó Kurd államot.