Többszörös üzenetet rejtett Trump szíriai rakétacsapása

A pénteki amerikai rakétatámadásról Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő érdeklődésünkre elmondta: annak hirtelensége vélhetően Donald Trump vezetési stílusából fakad. „Ez a váratlanság, kiszámíthatatlanság bizonyos esetekben működhet, s ebben az esetben, úgy gondolom, jól is sült el" – mondja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (NKE SVKK) igazgatója, aki emlékeztet: 2013-ban ugyanilyen problémák miatt Barack Obama is szeretett volna hasonló megtorlást Aszad rendszerével szemben, ám akkor a két legatlantistább szövetséges, Nagy-Britannia és Lengyelország is nemet mondott. „Emellett pedig az oroszoknak is sikerült meggyőznie az amerikai elnököt, hogy ők majd pórázon fogják Aszadot. Bár a vizsgálat még jelenleg is folyik, de nyugati közvélemény többsége egyértelműen Aszadot teszi felelőssé a támadásért mondván: szaringázt nem lehet »házilag«, a sufniban előállítani. Nagyon valószínűtlen, hogy a felkelőknek lenne ilyen képességük, és ha ennyire egyszerű lenne hozzájutni vagy készíteni, már rég rendelkeznének vele terroristacsoportok is. Nem véletlen, hogy az oroszok is csak kezdetben állították, hogy a felkelők vetették be a vegyi fegyvert. Utána már ők is arról beszéltek, hogy a szíriai légierő véletlenül bombázott le egy szaringáz-raktárat. Lássuk be, mindkét magyarázat eléggé sántít. Tény ugyanakkor, hogy a szakértők nem zárják ki azt sem, hogy a felkelőknél maradhatott még bizonyos mennyiségű vegyifegyver a szíriai készletek 2014-es felszámolását követően. Politikai szempontból azonban az a lényeges, hogy a világ közvéleményének többsége az Aszad-rendszert teszi felelőssé a történtekért."

Tálas Péter szerint a Trump-adminisztráció lépésének több üzenete is van. Az egyik, hogy a tiltott vegyifegyver bevetése olyan esemény, amit valamilyen módon szankcionálni kell. Az, hogy ez a szankció 59 darab Tomahawk indítása lett egy Homsz környéki repülőtérre, további üzeneteket rejt. „Egyfelől Aszadnak szólt a lépés, ami azért váratlan, mert egy héttel előtte az amerikaiak még arról beszéltek: esetleg tudomásul veszik, ha a szíriai elnök a helyén marad. Vagyis Washingtonban mérlegelték ezt a lehetőséget is. A tárgyalásos-kiegyezéses megoldás azonban a vegyifegyver bevetésével és a rakétatámadással lekerült a napirendről, mint ahogyan azt Nikki Haley ENSZ-nagykövet azóta már meg is erősítette. Vagyis az amerikai álláspont ismét az, hogy Aszaddal nincs szíriai rendezés" – emeli ki a szakértő. Emellett pedig természetesen legalább ennyire szólt Moszkvának is az amerikai támadás. „Trump azt üzente: az Egyesült Államok továbbra is jelen van, és főszereplője a közel-keleti térségnek és a szíriai rendezésnek. 2016 második felében az orosz-iráni-török triumvirátus olyan lépéseket és nyilatkozatokat tett, amelyek arra mutattak, hogy innentől kezdve ők próbálják tematizálni és megoldani a szíriai válságot, méghozzá oly módon, hogy ez stratégiailag az amerikai pozíciók gyengülésével járjon együtt. A rakétatámadás ennek cáfolatára is egy nagyon jelképes és látványos akció volt."

Tálas Péter hozzáteszi: az amerikaiak a ’90-es évek elejéről származó Tomahawkokkal támadtak, amelyeket Szíria nem tudott elhárítani az orosz gyártmányú, SZ-300-as légvédelmi rakétarendszerekkel. „Noha ezek sem a legkorszerűbb eszközök már, ennek is van egy olyan üzenete: hiába ígérte Moszkva Damaszkusznak, hogy megvédi, nem képes rá. Emellett a Földközi-tengerről támadtak egy olyan repteret ahol az oroszok is jelen vannak, amivel azt üzenték: bármit eltalálnak, amit akarnak" – mondja Tálas Péter, aki szerint nincs jelentősége annak, hogy az oroszok szerint az ötvenkilenc Tomahawkból állítólag csak huszonhárom találta el ténylegesen a repülőteret: „Ez egészen pontosan huszonhárommal több annál, amennyinek elvileg be lett volna szabad csapódnia az orosz ígéretek szerint."

Az amerikai csapás emellett egyben figyelmeztetés minden, Washingtonnal szemben álló rezsimnek is – így elsősorban Észak-Koreának –, és belpolitikai fronton is megerősítette Trumpot, növelte az elnök népszerűségét. „Mindez még akkor is igaz, ha saját hívei, választói közül sokan kritizálták a lépés miatt. A demokraták és a republikánusok másik rétege viszont helyeselte az akciót, mert Amerika legalább megmutatta, hogy jelen van a hadszíntéren. Az elmúlt időszakban ugyanis tényleg az orosz-török-iráni hármas volt a főszereplő a Szíriában, hiszen Obama külpolitikai szempontból eleve visszafogott volt, és ezt csak fokozta a választási év."

Az amerikaiak előzetesen értesítették az oroszokat az akcióról, hogy az egységeik kivonhatók legyenek a támadott térségből, azt azonban nem tudni biztosan, hogy az oroszok időben figyelmeztették-e Aszad erőit. A moszkvai reakciók pedig Tálas Péter szerint elsősorban jelképes jellegűek. „A kommunikációs lépésekkel elsősorban az amerikai sikert igyekeztek megkérdőjelezni, sőt az egyik Duma-képviselő egyenesen azt mondta, hogy az Egyesült Államok az atomháborút kockáztatja. Ezeket a kijelentéseket azonban nem kell komolyan venni, mint ahogy annak sincs igazán gyakorlati jelentősége, hogy innentől fogva nem adják meg egymásnak, éppen merre repül a másik. Mindkét fél rendelkezik ugyanis olyan eszközökkel, amelyekkel pontosan látják a repülési útvonalakat, vagyis nem gondolom, hogy a megállapodás felfüggesztése drámai következményekkel járna" – összegzi Tálas Péter.

A szakértő ezzel együtt nem vár további hasonló lépéseket az új amerikai kormányzattól. „A Trump-adminisztráció jelenleg elég sok mindenkivel tárgyal a térségben: egyeztettek Jordániával, Egyiptommal, Szaúd-Arábiával, Izraellel pedig teljesen más a viszonyuk, mint Obamáéknak volt. Alighanem egyfajta szunnita koalíció kialakítására törekszenek a háttérben, amely a későbbiekben talán hatékonyabban tud fellépni a szíriai válság kapcsán. Aszad helyzete pedig nemzetközileg nem változott: odahaza kétségtelenül megerősödött, de Oroszországot és Iránt leszámítva továbbra sem nagyon áll szóba senki a rezsimmel" – teszi hozzá Tálas Péter.