Tíz katonákról elnevezett amerikai harckocsi

Az Öböl-háború tette igazán híressé az M1 Abrams harckocsit, amelyet valójában sokkal régebben, 1980-ban rendszeresítettek az amerikai hadseregben. Az Abramset 1500 lóerős gázturbina hajtja, fő fegyvere a toronyban lévő 120 milliméteres sima csövű löveg, amelyet három géppuska egészít ki, és réteges páncélzattal bír. Sokra tartják azt a képességét, hogy menet közben is pontos lövéseket adhat le, míg ellenfeleinek ehhez meg kell állniuk. Sok változatban létezik, még olyan extrémnek számító páncélzatot is kifejlesztettek hozzá, amely már nem sugárzó uránból készül, így sokkal jobban ellenáll a páncéltörő eszközöknek. Az Öböl-háborúban jól vizsgázott, egyet sem sikerült kilőniük a főként T-72-es harckocsikkal védekező iraki hadseregnek, igaz, több is megsérült például aknák miatt. A nevét Creighton Williams Abrams tábornokról kapta, aki 1914. szeptember 14-én született a Massachusetts államban lévő Springfieldben. A többi neves hadvezérhez hasonlóan a West Pointon végzett. Végigharcolta a második világháborút, de megfordult a koreai háborúban is. Pályája csúcsát az jelentette, amikor kinevezték a Vietnamban állomásozó amerikai erők parancsnokának. 1974. szeptember 4-én hunyt el Washington D.C.-ben.

M4 Sherman (William Tecumseh Sherman tábornok)

A második világháborús filmek egyik főszereplője az M4 Sherman harckocsi. Nagyon népszerű volt a szövetséges országok hadseregeiben, de felbukkant az arab-izraeli háborúban is. Nagyon sok módosításon esett át a második világháború végéig, mire egy valóban használható és megbízható harci eszköz vált belőle. A felszerelt fegyverzet is nagyon változatos volt, de legtöbbször 75 milliméteres ágyúval, 76,2 milliméteres 17 fontos ágyúval, vagy 105 milliméteres tarackkal látták el. A nevét William Tecumseh Sherman tábornokról kapta, aki az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán harcolt. A tábornok 1820-ban született az ohiói Lancesterben és természetesen ő is a West Pointon végzett méghozzá kiváló eredménnyel. A polgárháborúban Ulysses S. Grant tábornok beosztottja volt és számtalan jelentős haditett végrehajtásában működött közre. Ugyanakkor negatív kritikákat is kapott, mivel gyakran alkalmazta a felperzselt föld taktikát (más források szerint sokszor kifosztotta az elfoglalt déli területeket). 1864-ben ő lett a polgárháború nyugati hadszínterén szolgáló északi csapatok főparancsnoka és sikerült elfoglalnia Atlantát. A háború után őt nevezték ki a teljes haderő főparancsnokának.

Ha egy könnyű páncélzattal, de nagy tűzerővel rendelkező harckocsira lenne szükség, az M24 Chaffee kiváló választásnak bizonyulna: az alig több mint 18 tonnás jármű 75 milliméteres M6 típusú páncéltörő ágyúval, két .30–06 Browning M1919A4 géppuskával és egy .50 Browning M2HB nehéz géppuskával volt felszerelve. Bár a második világháború végére fejlesztették ki, abban mégis kevés szerephez jutott és valójában a koreai háborúban ismerhette meg az ellenfél az erősségeit, illetve a gyengeségeit. Mozgékonysága és manőverezhetősége ellenére a T-34-es harckocsinak nem jelentett ellenfelet, mivel a páncélzata nem haladta meg a 25 millimétert. Testhezálló nevet kapott a harckocsi, hiszen Adna R. Chaffee tábornok jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok páncélos doktrínájának létrehozásában. A katonatiszt a XIX. század végén, 1884-ben született a Kansas államban lévő Junction Cityben. A katonai tanulmányok (West Point) elvégzése után szolgált az első világháborúban, ahol ezredesi rendfokozatot ért el. A háború után lát neki a már említett doktrína kidolgozásának, mivel úgy vélte, a páncélos hadviselés jelentős szerephez juthat a későbbiekben. A jóslat annyira bevált, hogy azóta is a Páncélosok Atyjának nevezik. 1941-ben halt meg rákban.

M46 Patton (George Smith Patton tábornok)

A hidegháború korai éveiben kapott főszerepet az M46 Patton, amely népszerűségét jelzi, hogy számtalan változat készült belőle. Először a koreai, majd pedig a vietnami háborúban vetették be, ahol jól vizsgázott, és megállta a helyét a T-54-es szovjet harckocsival szemben is. 1957-ig állt hadrendben. A második világháború egyik legismertebb hadvezéréről George Smith Patton tábornokról kapta a nevét. Patton életével és halálával könyvtárakat töltöttek meg, ezért csak röviden ragadunk ki néhány részletet. Bár azok számára, akik személyesen ismerték bizonyára hihetetlennek tűnik, de őt is anya szülte, méghozzá 1885. november 11-én a kaliforniai San Gabrielben. Természetesen ő is elvégezte a West Point egyik képzését, majd harcolt az első világháborúban. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy 1916-ban ő vezette az Egyesült Államok első páncélos alakulatát mégpedig Pancho Villa ellen Mexikóban. A második világháborúban is jeleskedett, így 1941-re ő vezette a teljes második hadosztályt. Sikeresen vette fel a harcot a nem kevésbé híres Erwin Rommel tábornagy Afrikakorps hadtestével, majd végigharcolta az olasz, a belga és a német hadszíntereket. A nyers modorú és hajthatatlan jellemű tábornok halála több kérdést vet fel, mint az élete, ha ez egyáltalán lehetséges: 1945 decemberében Mannheim közelében autóbalesetet szenvedett, és néhány héttel később a kórházban életét vesztette. Azóta is sok összeesküvés-elméletnek biztosít táptalajt a halála és annak furcsa körülményei.

Az amerikai hadseregben 2002-ben rendszeresített páncélozott, gumikerekes lövészszállító harcjármű beváltotta a hozzá fűzött reményeket: az iraki és az afganisztáni háborúban is jól teljesített és remekül betöltötte a neki szánt szerepet. A cél ugyanis az volt, hogy létrejöjjön a hadseregben egy gyors és mozgékony gyalogsági harccsoport. A Strykerek még ma is hadrendben állnak és nagyon népszerűek, amit az is jelez, hogy összesen tízféle változatban használják őket. Az egyszerű szállítójárművön kívül elérhető sebesültszállító, felderítő és műszaki-mentő, vagy különféle fegyverekkel felszerelt változatban is. Az idei Brave Warrior gyakorlaton, a „0" ponton is bemutatkozott több fajtája, láthatóak volt például a 120 milliméteres Soltam K6 aknavetővel és a 105 milliméteres M68A1 ágyúval felszerelt Strykerek is. A harcjármű nem egy, hanem két híres katonáról kapta a nevét. Abban is különbözik az itt felsorolt társaitól, hogy egyik névadó sem volt tábornok, viszont mindketten megkapták – posztumusz – a legnagyobb kitüntetést, a kongresszusi becsületrendet (Medal of Honor). Stuart S. Stryker őrvezető a második világháborúban esett el, míg Robert Francis Stryker szakaszvezető a vietnami háború áldozata volt. Az előbbi azért érdemelte ki a magas elismerést, mert 1945-ben egy hadműveletben az egysége sikeresen kerített be egy erősen védett német állást. Stuart S. Stryker vállalta magára, hogy elvonja a németek figyelmét, így a többiek meglephették az ellenséget. Az őrvezető nem élte túl a harcot. Robert Francis Stryker 1967 novemberében a vietnami dzsungelben legalább hat társa életét mentette meg, amikor sikerült megakadályoznia, hogy bekerítsék őket. Sőt, miközben pontos lövéseivel felbontotta az ellenség hadrendjét, több sebesültet is kimentett a szorongatott helyzetből. Éppen egy bajtársát cipelte, amikor aknára lépett.

M26 Pershing (John Pershing tábornok)

Egy igazi nehézfiúval folytatjuk a sort: az M26 Pershinget direkt harckocsik elpusztítására tervezték. Legszembetűnőbb ékessége a 90 milliméteres M3 harckocsiágyú volt, amely sikeresen vette fel a harcot a Tigris és a Párduc német harckocsikkal, sőt később a koreai háborúban a T-34-es szovjet gyártmánnyal is. Az öntött, vagy hengerelt acél páncélzata a kritikus pontokon akár a 114 milliméteres vastagságot is elérte, viszont nem volt túl mozgékony a nagy súlyához (majdnem 42 tonna) képest. Mivel a harckocsi a háború végére készült el, csak kevés példánya vehetett részt valódi ütközetben, majd az 50-es évek lején ki is vonták a forgalomból. John Pershing 1860. szeptember 13-án született Missouri állam Laclade nevű városában. Ő is elvégezte a West Pointot, majd részt vett az indiánok elleni harcokban. Az Egyesült Államok elnöke 1917-ben őt nevezte ki az első világháborúban résztvevő amerikai csapatok parancsnokának, majd az amerikai hadsereg vezérkari főnöke lett. Érdekesség, hogy nem csak a katonáskodás, de az írás is jól ment neki: nyugdíjazása után megírt memoárja Pulitzer-díjas lett.

M3 Lee (Robert Edward Lee tábornok)

Az M3 Lee az aszimmetrikus vonalai miatt különbözik a leginkább a többi, itt említett harckocsitól. Az ágyú ugyanis az oldalán kapott helyett és ez nem csak az egzotikumát, de a hátrányát is jelentette: a csövet csak 45 fokos szögben lehetett mozgatni. A második világháborúban debütált és kezdetben kiválóan megállta a helyét, de később, az afrikai hadszíntéren már kevésnek bizonyult a német Pz IV harckocsikkal szemben. Robert Edward Lee 1807. január 9-én született a virginiai Statford Hallban. Nem téved, aki arra tippel, hogy gazdag ültetvényes családban nevelkedett, majd pedig a West Pointon szerzett diplomát, sőt később az intézmény igazgatójának is őt nevezték ki. A polgárháborúban elfogadta a Déli Konföderáció hadseregének parancsnoki beosztását és kezdetben be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, sorra nyerte az ütközeteket. A háború után is tisztelet övezte (persze nem északon), és még ma is az Egyesült Államok egyik legnagyobb hadvezérének tartják. 1870-ben érte a vég a virginiai Lexingtonban.

M3 Grant (Ulysses S. Grant tábornok )

A Lee lövegtornyának módosításával (vagyis felülre helyezésével) született meg az M3 Grant, amely ugyanolyan 51 milliméteres páncélzattal és 75 milliméteres löveggel rendelkezett, mint elődje. A harckocsit végül a Shermanek váltották a háborúban és lassan teljesen ki is szorították a harcmezőről. Egészen addig nem akadt olyan északi tábornok, aki képes lett volna felvenni a harcot Lee-vel, amíg meg nem jelent a hadszíntéren a már fent említett Sherman és Ulysses S. Grant. A későbbi tábornok 1822. április 27-én született Ohio állam Point Pleasant nevű városában. Hadászati zsenialitása egészen a polgárháborúig – hogyan is fogalmazzunk – szunnyadt, az iskolát (természetesen a West Pointot) nem túl jó eredményekkel zárta és pályafutása is átlagosnak volt mondható. A háborúban azonban megállta a helyét, méghozzá annyira, hogy 1863-ban az északi csapatok főparancsnokává nevezték ki. A harcok után politikai pályára lépett és kétszer is az Egyesült Államok elnöke volt. Nagy ellenfelét jócskán túlélve, 1885. július 23-án halt meg.

Egy újabb páncélvadásszal folytatjuk a sort: az M36 Jackson egy 90 milliméteres ágyúval és nyitott tetővel rendelkezett. Sikerrel alkalmazták a német páncélos erőfölény ellensúlyozására, sőt később a koreai háborúban is megállta a helyét az összes szovjet gyártmányú ellenfelével szemben. A világ számos pontján alkalmazták, még a jugoszláv hadseregben is rendszeresítve volt. Thomas Jonathan „Stonewall" Jackson 1824 január 21-én született a virginiai Clarksburgban. Őt tartják az egyik legtehetségesebb amerikai tábornoknak. A beceneve, a Stonewall is a harcmezőn ragadt rá, amikor az első Bull Run-i csatában alakulatával kőfalként állta az északiak rohamait. Egy másik haditette is legendássá, sőt iskolai tananyaggá vált: a Shenadoah-völgyi hadjáratban bebizonyította, hogy a kedvezőtlen terepet is a hasznunkra lehet fordítani: ügyes manőverezésével két északi hadsereget is ki tudott játszani. 1863- ban fogyott el végleg a szerencséje, amikor baráti tűzben elvesztette az egyik karját, majd néhány nappal később belehalt a tüdőgyulladásba.

A második világháború szinte valamennyi hadszínterén alkalmazták ezt az M3 Stuart könnyű harckocsit. Bár a 37 milliméteres páncéltörő ágyúja és a maximum 51 milliméter vastag páncélzata korlátozta a felhasználhatóságát, a gyalogság támogatására kiválóan alkalmas volt. Nagyon sok változatban gyártották, létezett belőle például önjáró tarack, páncélvadász és vontató is. A britek mellett a brazilok is kaptak saját változatot belőle. A névadó, James Ewell Brown Stuart az amerikai polgárháború egyik legjobb lovastisztjének tartott, a konföderáció oldalán harcoló katonája volt. 1883-ban született Virginiában, és a West Point elvégzése után részt vett az indián háborúkban is. 1864-ben érte a halál a Yellow Tavern-i csatában (pontosabban az ott szerzett sebébe halt bele később).

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)