Tíz óriás vasmadár

Az An–225-öt az Antonov tervezőirodában kezdték el fejleszteni 1985-ben azzal a céllal, hogy képes legyen szállítani a Buran űrrepülőt. A gép olyan nagyra sikerült, hogy a mai napig ez számít a világ legnagyobb aktív repülőgépének a maga 88,4 méteres szárnyfesztávolságával. Bár jelenleg jórészt a civil kereskedelemben használják az egyetlen megépült példányt, a tervezők katonai célokra szánták, így kerülhetett be a listánkba a világ legnagyobb vasmadara.

Antonov An–124

A második helyet is egy Antonov foglalja el, méghozzá az An–124 Ruszlan. A gép prototípusa 1982. december 26-án szállt fel először. A tervezők célja az volt, hogy a konkurens C–5 Galaxy-nál nagyobb teherszállító gépet hozzanak létre, és hogy leváltsák a kiöregedő An–22-ket. A Ruszlannal számos FAI-világrekordot állítottak fel a szovjetek 1985–1987 között, ezeket később csak az An–225-el tudtak megdönteni. Ilyen rekordok voltak a 171,2 tonna teherrel 10 750 m-re emelkedés és zárt pályán több mint 20 000 kilométer hatótávolságú repülés.

Lockheed C–5 Galaxy

A C–5 Galaxy nehéz teherszállító repülőgépet a Lockheed repülőgépgyár fejlesztette ki az 1960-as években. Amíg a szovjetek elő nem álltak az An–124-el, ez volt a legnagyobb teherszállító repülőgép volt a világon, majd az ennél is nagyobb An–225-öt követően mára a harmadik helyre szorult vissza.

Antonov An–22

Az An–22 Antyej a Szovjetunióban az Antonov-tervezőirodában kifejlesztett légcsavaros gázturbinás szállító repülőgép. Hosszú ideig tartotta a világ legnagyobb repülőgépe-rekordot. 1965-ben szállt fel először. A típusból hatvannyolc darabot építettek, melyekből a szovjet légierő mellett az Aeroflot is szolgálatba állított néhányat.

Boeing C–17 Globemaster III

A C–17 Globemaster III , becenevén Big Mac az amerikai McDonnell Douglas, majd később a Boeing Integrated Defence Systems által kifejlesztett teherszállító repülőgép. Az amerikai légierő megrendelésére fejlesztették ki, elsősorban a C–141 Starlifter nehéz teherszállító repülőgépek leváltására. A több mint tíz éves fejlesztés alatt fontos szempont volt a kiszolgálási igény alacsony szintre csökkentése, korszerű avionikája tegye lehetővé a repülőgépet előkészítetlen, rossz minőségű repülőtereken való autonóm működésre, valamint éjszakai vagy kedvezőtlen időjárási és látási viszonyok közepette is képes legyen hatékonyan üzemelni. A kilencvenes évek eleje óta szerzett kedvező gyakorlati tapasztalatok miatt több, ország is tervezi rendszeresítését.

A Xian Y-20 stratégiai szállító repülőgépet 2006-ban kezdte fejleszteni a Xi’an Aircraft Industrial Corporation, a prototípus pedig 2013-ban debütált a levegőben. Peking azok után erősítette meg a program létezését 2013 januárjában, hogy 2012 decemberében fotók jelentek meg a négyhajtóműves szállító repülőgépről a kínai védelmi minisztérium honlapján. Az Y-20 kisebb méretű, mint a Boeing C-17-ese, azonban nagyobb, mint az orosz Iljusin Il-76-os. A gép hossza negyvenhét méter, szárnyfesztávolsága negyvenöt méter, és hatvanhat tonnát tud a magasba emelni.

Iljusin Il–76

Az Il–76-ost katonai célokra tervezték az Iljusin tervezőiroda mérnökei, méghozzá azért, hogy leváltsák az elavultnak számító An–12-eseket és 22-eseket. A tervezőknek sikerült egy robusztus, sokoldalú repülőgépet alkotni, melyet napjainkban számos civil légitársaság is üzemeltet. Sokoldalúságát mutatja, hogy bázisán több eltérő feladatkörű repülőgépet is kifejlesztettek, például légtérellenőrző, légi utántöltő, és tűzoltó változata ismert.

Airbus A400M

Az Airbus A400M Atlas négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. A gép elsőként a francia légierőnél állt szolgálatba két évvel ezelőtt. A gép két támadó helikoptert vagy száztizenhat katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni.

C-130J Super Hercules

A C–130 Hercules négy hajtóművel felszerelt, légcsavaros, közepes teherszállító repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a Lockheed cég tervezett az 1950-es években és még napjainkban is gyártják. Kategóriájában a világ legelterjedtebb repülőgépe. Ma több mint negyven különféle modell és verzió repül több mint ötven ország légierejében. 2006 decemberében ünnepelte hadrendbe állításának ötvenedik évfordulóját az Egyesült Államok légierejében, kevés olyan típus van, amelyet ilyen hosszú ideig szolgálatban tartanak. A C–130 képes kiépítetlen repülőtereken is le- és felszállni, mert eredetileg katonai csapatszállító, sebesültszállító és teherszállító szerepkörre tervezték. A repülőgép sokoldalúságát jellemzi, hogy földi támadó, kommandós csapatszállító, kutató-mentő, tudományos kutató, időjárás-előrejelző, légi utántöltő repülőgépként, valamint légi őrjáratozásra és tűzoltásra is használják. Az ötven éves szolgálati ideje alatt a C–130-as repülőgépek számos harci, polgári repülési és humanitárius feladatot hajtottak végre. Az 1990-es évek végén a repülőgépet teljesen áttervezték, a C–130J új, korszerűbb hajtóműveket és korszerű, számítógépekkel felszerelt, kétfős pilótafülkét kapott.

Antonov An–12

Az An–12 az Antonov tervezőiroda által, az An–10-ből kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép. Fejlesztői minden bizonnyal az amerikai C–130 Hercules okozta lépéshátrányt akarták ledolgozni. Huszonkilenc altípusa a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresen szállított, illetve a szocialista politikai tömb érdekeltségi köriben is megfordult Kubától a Közel-Keleten át Délkelet-Ázsiáig. Kínában J–8 néven gyártották. A hadseregek mellett a polgári légitársaságok is előszeretettel üzemeltetik.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)

Fotó: military-today.com, planespotters.net