A zalai honvédek 1939-es kárpátaljai hadműveletéről jelent meg könyv

A Zalai honvédekKárpátalján című könyv az első olyan önálló kiadvány, amely – a résztvevők személyes emlékei, levelei, visszaemlékezései, a Kárpátalján készült, korabeli fotóanyag alapján – kifejezetten az 1939 tavaszán történt eseményeket tárgyalja – mondta el Molnár András, a megyei levéltár igazgatója az MTI-nek.
Hozzáfűzte: a könyv megjelenését sok éven át tartó gyűjtőmunka előzte meg. Szabó Péter hadtörténésszel 2011-óta gyűjtik és rendszerezik a zalai alakulatok történetét, második világháborús tevékenységét. A több mint százötven oldalas, képesalbumhoz hasonlító könyv szöveges részében vázolják szlovák-magyar fegyveres összetűzés politikai, katonai előzményeit. Korabeli források alapján dokumentálják a zalai hadosztály (önálló gyalogdandár) kárpátaljai harcait: a katonai dokumentumok, hadiokmányok, kitüntetési javaslatok mellett személyesebb hangú, családtagoknak írt levelezőlapok, visszaemlékezések, korabeli sajtótudósítások is olvashatók a kötetben.

A gazdag fotóanyag nagy része amatőr felvétel, amelyet a katonák egymásról, az alakulataikról készítettek, de az emlékképek mellett számos riportszerű fotót is tartalmaz a könyv. A borítón látható képet a zalaegerszegi alakulat hadnagya, Péchy György készítette, „beszédes" felvételei közül nagyon sok megtalálható a kiadvány belső lapjain is – ismertette Molnár András.
Kitért arra is, hogy a fényképek döntő többsége a leszármazottak tulajdonában van, a dokumentumokat szerzőtársával, Szabó Péterrel kutatták fel. A fotókat az eltelt hetven év alaposan megviselte, a foltos, repedezett, szennyezett képeket Zóka Gyula zalaegerszegi fotográfus rekonstruálta és az ő munkája digitális képfeldolgozás is – jegyezte meg a levéltár igazgatója.

A kárpátaljai hadműveletekről elmondta: a magyar királyi honvédség csapatai 1939 tavaszán vették vissza a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt Kárpátalja jelentős részét. A Kárpát-csoport március 15. és 18. között elfoglalta a stratégiai fontosságú területeket, március 23. és április 7. között pedig az Ung folyó völgyében egy 60 kilométer hosszú, 20 kilométer széles területsáv elfoglalásával biztosította az Ungvártól az Uzsoki-hágóig futó vasútvonalat. A kárpátaljai hadműveletekben a Zala megyei székhelyű honvéd csapattestek is részt vettek: a Nagykanizsán és Zalaegerszegen állomásozó alakulatokat március 15-én mozgósították, a 9. könnyű tüzérezred – mintegy 10-12 ezer ember – március 18-tól vasúton érkezett Felső-Tiszavidékre, ahol csatlakoztak a Kárpát-csoporthoz.
A fegyveres konfliktusban részt vett a tüzérség, harcoltak gyalogsági fegyverekkel, szlovák páncélosok vettek részt az ütközetben, a könyv egyik fotóján pedig a lelőtt szlovák repülőgépek is láthatók. A korabeli felvételek azt is tanúsítják, hogy hóesésben indultak útnak, mostoha körülmények közt harcoltak. A katonák ideiglenes védelmi vonalakban, erdőkben, mezőkön felállított sátrakban, lövészárkokban éjszakáztak, bunkerekben húzták meg magukat – mutatott rá az igazgató.