Filmajánló: Kódjátszma

Szöveg: Révész Béla | 2016. január 27. 13:51

Katartikus történet az emberről, aki minden idők legnagyobb kódfejtőjeként két évvel lerövidítette a második világháborút. Kötelező film a siker mögött álló tragikus sorsról, Benedict Cumberbatch briliáns alakításával.

Az alapprobléma mindenki számára ismerős lehet, a mögötte húzódó megoldási kísérletek drámája már nem annyira. A második világháborúban a németek az Enigma-kódrendszerrel és a titkosító gépekkel az őrületbe kergették az angol hírszerzést. A kód feltörhetetlennek tűnt, és nem csak amiatt, mert szinte végtelen számú variáció létezett, hanem főleg azért, mert a németek huszonnégy óránként az Enigma-gépek beállítását is megváltoztatták, így az egész napos feltörési kísérletek eredményei minden áldott nap pontban éjfélkor mehettek a kukába, hogy aztán másnap újra kezdődjön az őrült játék. Az MI-6 vezetője nem túlzott, amikor azt állította, hogy ha nem sikerül megfejteni a kódot, a szövetségesek elvesztik a háborút.

A Kódjátszma a zseniális matematikus, Alan Turing és csapata küzdelmét mutatja be, amint a Bletchley Parkban küzd az Enigmával, míg végül erőfeszítéseit siker koronázza. A történetről keveset tudhattunk: az anyagokat 50 évre titkosították, ám volt még valami, ami miatt Turing neve nem épülhetett be a köztudatba. Homoszexuális volt, márpedig az akkori törvények értelmében ez bűncselekménynek számított. A világ legnagyobb kódtörőjét 1952-ben hurcolták meg a nyilvánosság előtt, anélkül, hogy bárki tudta volna, mivel tartoznak neki. (Aki tudta, az mélyen hallgatott.) Választási lehetőségként a börtön helyett felajánlották neki a hormonkezelést (kémiai kasztráció), s ő az utóbbit választotta, hogy otthonában tovább dolgozhasson. 1954-ben, mindössze 41 évesen halt meg, a hivatalos verzió szerint az öngyilkosságba menekült. 2013-ban II. Erzsébet királynő posztumusz mentette fel és ismerte el a hazáért tett szolgálatait, sok évtizedes tartozást egyenlítve ki ezzel a lángelme felé, aki a történészek szerint munkájával két évvel rövidítette le a háborút, ezzel egyben 14 millió életet is megmentett.

A Kódjátszma bivalyerős film. Morten Tyldum rendező okosan és kiváló érzékkel döntött úgy, hogy Turing magánéletét adalékként (bár rendkívül fontos adalékként), és nem prioritásként mutatja be. A matematikust gyakorlatilag csak a megszállott munkafolyamat alatt látjuk, s csak néhány párbeszédből és rövid visszaemlékezésekből ismerjük meg vonzódását a férfiakhoz. Bár bukását homoszexualitása okozta, a hangsúly végig a munkásságán marad. Az Enigmán, amelyet a világ legnehezebb keresztrejtvényének tekintett, s úgy is fejtett meg a siker pillanatában.

Az arányos rendezés és a hibátlan forgatókönyv mellé olyan színészi gárda sorakozott fel, amely abszolút sikerre vitte a filmet. Hiteles és szerethető alakításokat láthatunk minden szereplőtől, akik teljesen tisztában voltak feladatuk fő céljával: meg kellett teremteniük a kellő atmoszférát Benedict Cumberbatch játékának, aki a vállán cipelte az egész filmet. Ritkán látni színész és az általa játszott szerep ilyen mértékű egybeolvadását. Cumberbatch nem alakít, ő maga Turing – s ezt még akkor is így gondoljuk, ha fogalmunk sincs, valójában milyen volt a matematikus. A színész tökéletesen, precízen találta meg a lélektani közepet zsenialitás és őrület, a „normális" élet és a kor által törvénybe foglalt deviancia között. Minden zihálása, motyogása, őrjöngése, elharapott szava vagy epés megjegyzése a helyén van, és alakítását látva nem meglepő, hogy mindenki Oscar-várományosként tekintett rá. Hogy 2015-ben mégsem ő kapta, azon már meg sem lepődhetünk, az akadémia időnként mintha szándékosan nézne félre, és dönt erősen megkérdőjelezhető módon.

A Kódjátszma igazi katarzis-film, műfaján belül toronymagasan emelkedik ki a mezőnyből. A közel két órás mozi egyetlen mozzanatán sem lehet unatkozni. Vagy a történet izgalma, vagy Cumberbatch lenyűgöző játéka gondoskodik róla, hogy a néző figyelme egy pillanatra se lankadjon. Az új évezred egyik legjobb alkotása, amely egy rendkívüli történet elmesélésén túl számtalan olyan problémát vet fel, rengeteg olyan kérdést feszeget, amitől kényelmetlenül érezhetjük magunkat. Bántóan őszinte film, fájdalmas felkiáltójellel mindenki számára, aki azt hiszi, hazug részmegoldásokkal is tartalmas lehet az élete. Turing egyetlen tökéletes mondattal rombolja szét a fals optimizmust: „Napjában kétszer az álló óra is pontos. Az nem eredmény."