Katonai emlékek a Balaton partján (4. rész)
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2020. május 2. 8:16Mivel a rendkívüli járványhelyzet miatt turistaként nem látogathatunk el fizikai valónkban a Balaton környékére, tegyünk legalább képzeletben virtuális, katonás körsétát, szemrevételezve a „magyar tenger” katonai emlékeit. Negyedik rész.
Nincsenek pontos adataink arra nézve, hogy a középkori ember szabadidejében szívesen utazgatott volna az ország egyik részéből a másikba. Az viszont biztos, hogy a Balaton környéke akkortájt korántsem volt vonzó turisztikai úti cél – a vidék a nyugalmat körülbelül csak hírből ismerte. Hiába a jómód, hiába a nagyobb kereskedelmi útvonalak fizikai távolsága: rablólovagok, kétes erkölcsű vitézek, várurak sajnos gondoskodtak a mindennapok rossz értelemben vett pezsgéséről. A korabeli peres oklevelek tanúsága szerint ugyanis egy-egy falu feldúlása, szőlőterület elfoglalása, és az általános ármánykodás nem számított megéneklendő, ritka cselekedetnek. Elég példának a „jó" Turul ispánt, Tapolca első urát említenünk, aki II. Endre király bizalmasaként a Szent-György hegy bizonyos régióit terrorizálta – a veszprémi káptalan kárára. Szintén nem sorolható a szentéletűek közé a híres Gyulaffy-család sem, akik annak idején Csobánc várának urai voltak. Kétségkívül a mérleg pozitív oldalára tehetjük, hogy a törökök miattuk nem tudták bevenni soha (!) a várat, ugyanakkor állandó rettegésben tartották a Balaton-felvidéket. Az, hogy Gyulaffy Zsigmond felesége, Fruzsina egy ízben például elköttette egy dékánkanonok ökreit… szinte szóra sem érdemes.
Kicsit előre szaladva az időben természetesen nagyobb jelentőséggel bír a „magyar Achilles", azaz Gyulaffy László, Csobánc leghíresebb várkapitánya, aki legyőzhetetlen bajvívó hírében állt. Mindennapi életmódját tekintve mondhatjuk, hogy az alma nem esett messze a fájától, viszont a törökök sehogyan sem bírtak vele.
Maga a Csobánc-hegy magyar eredetű elnevezése a füves tetőn birkát legeltető pásztorokra (csobánokra) utalhat. A vár 1272-ben már bizonyítottan állt – első ismert tulajdonosa Gyulaffy Demeter, első várnagya pedig Csaba mester.
A vár egyébként több költőt és írót is megihletett a 19. század első felében – ezek közül a legismertebb talán Kisfaludy Sándor 1807-es „Csobánc" című elbeszélő költeménye.
Aki még nem járt Csobáncon, azok számára mindenképpen megér majd egy kirándulást (ha erre majd lehetőség nyílik), mert szép időben belátni innen az egész Tapolcai-medencét, Szigligetet, megannyi tanúhegyet, a hajdani hegyesdi vár kúpját, és a Balaton túlpartját is.
