Retro-mozi: A háború császára
Szöveg: Révész Béla | 2015. július 22. 13:32Aki kedveli Tommy Lee Jones karakteres alakításait, vagy Matthew Fox sírós tekintetű, Lostból megszokott arcát, annak melegen ajánljuk. Aki történelmi hűséget és háborús izgalmat vár, az el se kezdje nézni.
![1595997635](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc390544516946796.jpg)
Ez a tíz nap a sztorija A háború császárának, megspékelve rengeteg flesses visszaemlékezéssel, amelyben az amerikai katona és a japán lány szerelmi történetét kísérhetjük figyelemmel, egyébként teljesen feleslegesen, mert sok köze nincs a történethez, ráadásul nyomaiban sem volt igaz, bármennyire is true story-ként harangozták be a filmet. És igen, képesek voltak az alkotók elkövetni azt a szemtelenül jó poént, hogy megmutatják a nézőknek a két turbékoló fiatalt egy bambuszerdőben heverészve. Márpedig ha Matthew Foxot egy bambuszerdőben látjuk feküdni, akkor nincs olyan fanatikus, akinek nem a Lost nyitójelenete jut eszébe. A hasonlóság sajnos itt nem ér véget. Matthew Fox mintha egy az egyben a sorozatban nyújtott kiváló alakítását hozta volna magával. Csak éppen egy tábornok szerepében a másodpercenként sírdogálni akaró és teljesen szétzuhant karakter nevetségesen, s igen kínosan hat. Fellers lazán eltűri, hogy az egyik japán politikus a porba alázza, hogy lépten-nyomon kioktassák, és már csak akkor könnyebbülünk meg, amikor tényleg elsírja magát halott szerelme miatt, addig sem kell bámulnunk, ahogyan bőgni készül. Rá osztani ezt a szerepet tökéletes mellényúlás volt, s Peter Webber rendező is nagy valószínűséggel a Lost hullámait akarta vele meglovagolni, nem pedig saját vitorlát bontani a színésznek. Fox annyira látványosan szenved, hogy a néző legszívesebben benyúlna a monitorba, hogy lefokozza, majd két óriási taslival hazazavarja az Államokba krumplit pucolni. A dologban a legdühítőbb, hogy nem az alakítása téves, hanem a film, amelyben ezt kellett nyújtania.
![1595997635](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc3bfb86474748290.jpg)
Tommy Lee Jones játéka hibátlan, mint mindig, egy gond van vele, hogy nem írták meg a szerepét. A Popeye-pipa és a hátul derékra tett kéz stimmel, minden apró részletben le tudta másolni a valódi tábornokot, ami a külsőségeket illeti. Nem derül ki azonban világosan, mi a célja az óvatoskodással és bizakodásával a császár felmentésében. A film egyik utolsó jelenetében aztán rájövünk, hogy frászt akarta ő bíróság elé rángatni az uralkodót, hiszen fő célja Japán újjáépítése volt, amelyhez egy nagyon is élő és együttműködő császárra volt szüksége. A probléma a megírt figurával ott kezdődött, hogy semmit nem mutatott be MacArthur lobbanékony természetéből, gyakori dührohamaiból, és nyomaiban sem látjuk azt az embert, aki 1951-ben habozás nélkül atommal szórta volna meg Kínát, amely gondolata felmentéséhez vezetett. Ehelyett egy ostobán taktikázó, elnöki babérokra törő kvázi kalandort kapunk, akiről igen nehéz elképzelni, hogy kinevezhették a koreai háború amerikai főparancsnokává. Tommy Lee Jones mindent megtett, hogy megmentse a szerepet, van néhány utánozhatatlan pillanata is, de alapvetően beleszürkül a papírízű figurába.
![1595997635](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc402fd2706325439.jpg)
A történelmi alapszituáció nagy vonalakban valós, részleteiben azonban dühítően ostoba. A film valami miatt mártírkét kívánja ábrázolni a japán császárt, akiről egyébként történelmi dokumentumok tömege igazolja, hogy nyakig benne volt a legsötétebb dolgokban is. Mintha csak valami báb volna, saját akarat és vélemény nélkül, sugallja a film, holott az ő istenként tisztelt alakja testesítette meg egész Japánt, és annak filozófiáját. Érthetetlen a forgatókönyvírók tévúton botorkáló buzgalma, s még érthetetlenebb a „megtörtént" események hangsúlyozása a film kapcsán. A sztori kidolgozottsága és történelmi félreértelmezése tartalmilag egyébként is alulról súrolja azt, amit még elfogadhatónak lehet nevezni, és ez nem csak a tények elferdítése miatt van így. Hogy a császár konkrétan mit parancsolt vagy mit nem, arra valóban kevés közvetlen bizonyíték van. (De van.) Hogy mártírként mutatják be, az már súlyos hiba. Hogy a sztori kidolgozatlansága, a politikai szál elsikkadása és értelmezhetetlensége miatt beleszőttek egy giccses, teljesen felesleges szerelmi fonalat is a filmbe, azonban már erősen próbára teszi a türelmet. Szegény Matthew Fox sírós fejjel beszél a japán katonákkal és politikusokkal, majd még sírósabb fejjel nézi a háború miatt elhagyni kényszerült szerelmét, mindezt annyira a Lostból hozott eszközökkel, hogy tényleg azt várjuk, melyik pillanatban hömpölyög be a képbe a sorozat valamelyik szereplője, elmotyogva, hogy 4, 8, 15, 16, 23 és 42.
![1595997636](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc4303b0864851253.jpg)
A film sajnos semmilyen feszültséget nem teremt. Időnként a kivitelezés is egy középkategóriás tévéfilm színvonalán mozog, a dialógusok annyira primitívek, hogy az embernek ökölbe szorul a keze (az egykori japán tábornok kioktatja háborús etikából Fellerst, aki meg sem mer mukkanni, ellenben itt is majdnem elsírja magát, értjük, annak a hadseregnek a tábornoka, aki éppen a megszálló hatalom képviselője az országban), a szerelmi szál pedig inkább való egy Disney-sorozatba, semmint egy háborús drámának szánt izébe. Ha valami mégis megmenti a filmet a teljes összeomlástól, az Tommy Lee Jones alakítása, de csodát ebből a nyersanyagból ő sem tudott produkálni.
![1595997636](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc476d95352320765.jpg)
Szürkeség, unalom és nihil az egész alkotás. Pedig az alapötlet remek, a történelem egy olyan apró epizódját lehetett volna jól feldolgozni, amelyet alig ismerünk. Helyette kapunk egy unalmas, sótlan, a japán hozzáállást és a császár személyét teljesen félreértelmezetten az egekbe magasztaló valamit. Nem izgulunk, nem dühöngünk, és nem teszünk fel kérdéseket. Legfeljebb azt, hogy miért kellett ezt két jó színésszel, ebben a formában leforgatni.
![1595997636](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20fdc4a4865153926415.jpg)
A háború császára (Emperor) – 2012
Rendező: Peter Webber
Forgatókönyv: Vera Blasi, David Klass
Zeneszerző: Alex Heffes
Operatőr: Stuart Dryburgh
Vágó: Chris Plummer
Szereplők: Matthew Fox, Tommy Lee Jones, Eriko Hatsune
Filmpremier: 2012, szeptember 14. (Kanada)
Magyarországi bemutató: 2013. október 10.
(A Retro-mozi rovatunkban megjelent további filmkritikákat ide kattintva olvashatják!)