123 éve temették el Kossuth Lajost

A magyar szabadságharc 1849 őszi leverése után két évet Törökországban töltött. 1851-52-ben Angliában és az Egyesült Államokban több száz népgyűlésen ünnepelték az előadókörútra indult Kossuthot, aki visszatérve Angliába, Londonban telepedett meg. Innen 1861-ben Turinba (Torinóba) költözött. Ott is halt meg 1894-ben. Ezekben az évtizedekben Kossuth mint az európai forradalmi demokrata irányzat egyik elismert vezetője játszott szerepet a nemzetközi politikában. A magyar  elit – féltve a magyarok Kárpát-medencei vezető szerepét – 1867-ben széles körű belső magyar önállóság fejében kiegyezett a Habsburg uralkodóházzal a nemzetiségek kárára. Kossuth befolyása a magyar politikai életre ettől kezdve jelentősen csökkent. A vegyes nemzetiségű Közép-Európára és Balkánra vonatkozó föderációs tervezetei csupán eszmetörténeti jelentőségűek maradtak: mint a mai „közösségek Európájának" előfutárai.

A 91 éves korában elhunyt Kossuth holttestét 1894. március 30-án hazahozták Budapestre, és április 1-jén országos – jóllehet nem hivatalos – gyász keretében, csaknem félmillió ember kísérte utolsó útjára a Kerepesi temetőbe, vagyis a Fiumei Úti Sírkertbe. (Ferenc József uralkodó az állami gyászt megtiltotta.) Kossuth – jelenlegi mauzóleumától mintegy 70 méterre – díszpolgárként ideiglenes nyughelyet kapott a fővárostól. A budapesti vezetés nem sokkal Kossuth halála után úgy határozott, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb államférfijának méltó nyughelyet állít. A következő években a fővárosi bizottság előkészítette a mauzóleum megépítését, 1900-ban kiírták a tervpályázatot, de az 1902 márciusában lezárt pályázat nem várt fordulatot vett: az eredményhirdetés előtt hat voks Gerster Kálmán építész és Stróbl Alajos szobrászművész alkotását támogatta, de öt zsűritag – köztük Lotz Károly festőművész, Zala György szobrászművész és Lechner Ödön építész – a Bálint Zoltán-Jámbor Lajos tervezőpáros és Kallós Ede szecessziós alkotását hozta ki első helyezettnek. A döntés miatt három zsűritag visszaadta mandátumát és távozott, mondván, „művészietlen" tervet választott ki a testület.

Végül 1903-ban – többszöri tervmódosítás után – kezdték el (Gerster Kálmán tervei alapján) az eklektikus stílusú mauzóleum építését a temető III. számú kapujával szemben. Az ókeresztény ravennai mauzóleumra emlékeztető belső tér legnagyobb értéke a Róth Miksa műhelyében – Kölber Dezső kartonja alapján – készült mozaikdekoráció: a halott államférfi szarkofágja felett aranyszegélyű fehér köntöst viselő angyalok tartanak koszorút. Kossuth Lajost feleségével, lányával és húgával együtt 1909. november 25-én temették át ide, 1914-ben melléjük került Kossuth Ferenc, 1923-ban pedig Kossuth Lajos Tivadar (Kossuth Lajos két fia). Az 1848-49-es szabadságharcosok sírkertje veszi körül a mauzóleumot, építésze a mauzóleum mögött nyugszik a 39. parcellában.