Befejeződött az új-zélandi Herculesek modernizációja

Információk szerint, a közel 160,7 millió dollár értékű szerződést még 2005-ben kötötték meg, mely 5 darab C-130H fejlesztését irányozta elő. Az első 2 C-130H-t az amerikai L-3 Communications vállalat végezte el Texasban, melyeket csak 2012 februárjában adtak át az Új-zélandi Légierőnek. A munkálatokban a Honeywell vállalat is részt vett alvállalkozóként, mely az integrációkért volt felelős. Elsődleges tervek szerint, az első két példány 2007-re készült volna el és került volna átadásra, azonban ezt nem tudták teljesíteni. A visszatartásra a sorozatos problémák miatt került sor, legtöbb időt a repülésvezérlő és a robotpilóta szoftvereinek integrációja emésztette fel.

A C-130H-k a modernizáció során átestek egy struktúriális megerősítésen, kicserélték a rádióelektronikai berendezéseiket, több mint 100, elöregedett részelemet újra cserélték, új digitalizált, folyadékkristályos kijelzővel ellátott kabint, teljes újrakábelezést, illetve új navigációs és kommunikációs berendezéseket kaptak. A következő 3 gépet már az új-zélandi Safe Air Limited vállalat végezte, mely időközben elbocsátásokba kezdett és legalább 90 szakembert küldött el.

A problémákat figyelmen kívül hagyva, 2011 áprilisában megkezdték a harmadik gép, majd később a maradék két gép modernizációját is a Woodboure légibázison, mely már a védelmi minisztérium specialistái segítségével történt, a programba végül az L-3 vállalatot is bevonták. A szerződést rengeteg csúszással, csak 2017 márciusára sikerült teljesíteni. A modernizációnak köszönhetően a Herculesek további 15 évig szolgálatban maradhatnak.