285 éve halt meg II. Rákóczi Ferenc

Később azonban a török hadjárat kudarca miatt a bizalmatlanság fokozódott Thökölyvel szemben az Oszmán Birodalom részéről. Rövid időn belül a törökök elfogták Thökölyt és Munkács kivételével Felső-Magyarország I. Lipót birtokába került, Rákócziék javainak jelentős részével együtt. Sárospatak várának elfoglalásával a Rákóczi-ház ottani kincstárából több milliónyi akkori forint értékű aranyat és ezüstöt koboztak el. Rákóczi 12 évesen – mikor 1685-ben Caprara gróf, császári tábornok Munkácsot is ostromolni kezdte és Zrínyi Ilona védte a várat közel három éven át – már a bástyákon lelkesítette a vitézeket. 1688. január 17-én azonban Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni a várat Caraffának. Ugyan a Rákóczi árvák összes javát visszaadták, ők maguk, ahogy az atyjuk végrendeletében is szerepelt, I. Lipót gyámsága alá kerültek, neveltetésükre Kollonich Lipót horvát bíboros, akkori németújhelyi püspök felügyelt. 1688. márciusában Rákóczinak búcsút kellett vennie édesanyjától, akit soha többé nem látott.

Jezsuita kolostorban nevelték, ahol sokat szenvedett és egy idő után teljesen elszakadt korábbi környezetétől. Korán felébredt benne a tudásvágy, így főként tanáraival találkozott. 1690-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait, az év augusztusában a prágai Károly Egyetemre ment, ahol szintén a jezsuitáknál szállt meg nevelője kíséretében, akivel később egy egyetemhez közeli magánlakásba költöztek. 1692-ben Rákóczi önállósították és testvéries egyezségre lépett nővérével. Tapasztalatszerzés miatt Itáliába utazott, ahol leginkább a művészetet tanulmányozta.Rákóczinak tervezett házasságát meghiúsította a bécsi udvar és azt sem engedték meg, hogy édesanyájától elbúcsúzzon, mikor őt visszaengedték Thökölyhez. Ebből is fakadhatott a Habsburgokkal szemben érzett ellenállása. Barátja, Bercsényi Miklós gróf is biztatta arra, hogy szálljon szembe a császárral. 1694-ben Magyarországra utazott és május 25-én elfoglalta Sáros vármegye örökös főispáni székét. Ezt követően a Franciaország ellen harcoló császári sereghez ment. Kölnben megismerte Hessen–Wanfriedi Sarolta Amáliát, aki egy őrgróf lánya volt. Szeptember 25-én feleségül vette. 1697-ben elérte a római szent birodalmi hercegi rangot. Július 1-jén Thököly Imre bujdosó kurucai Rákóczi birtokán szerveztek felkelést, elfoglalták Tokaj, Patak és Újhely várát is.  Rákóczit akarták megtenni vezérüknek, aki azonban nem kívánt a szervezetlen mozgalom része lenni és Bécsbe sietett.

Neve mégis egy szabadságharchoz kötődött a későbbiekben. 1700-ban, a spanyol örökösödési háború küszöbén Ferriol őrgróf érkezett hozzá, aki XIV. Lajos francia király nevében arra biztatta, hogy álljon az elégedetlenkedő magyarok élére. Rákóczi levelet írt a Habsburgok ellenségeként számon tartott királynak és külügyminiszterének, a levél azonban a bécsi udvar kezébe került. 1701-ban Solari császári tábornok  felsőbb utasításra elfogta Rákóczit, börtönbe zárták, ahol halálos ítélet várt rá. Felesége azonban közbenjárt az ügyében, a jezsuiták szintén támogatták, végül Gottfried Lehmann dragonyos kapitány szöktette meg dragonyos közlegényi ruhában, ezután Lengyelországba menekült.  Élete azonban még itt is veszélyben forgott a fejére kitűzött 10 000 forintnyi vérdíj miatt. Később Bercsényivel együtt újra felvette a kapcsolatot  a francia udvarral és lengyel segítséggel tört be Magyarországra, csatlakozva a bajor választófejedelmi hadhoz.  1703. június 15-én Esze Tamás csapataival együtt folytatták a harcot. Több várat is bevettek, először  a kállai várat Habsburg–Lotaringiai Ferenctől, majd Huszt várát, később  irányítása alá került az ország egészen a Duna vonaláig, majd hamarosan a Dunántúl nagyrésze is. Az osztrákok kénytelenek voltak tárgyalni Rákóczival, aki ugyan később még ütközött nehézségekbe, mind hadi, mind anyagi értelemben, többek között a  a nagyszombati csata elvesztése vagy a zsibói vereség miatt. Azonban javaslatára 1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását és I. József magyar királyságának abrenunciációját.. Hiába kezdődött meg az interregnum, Rákóczi maga helyett mást keresett a trónra és  XIV. Lajos  sem akart a magyar fejedelemmel szabályos szövetségre lépni. 1708-ban Rákóczi visszaszorult Munkács és Szatmár környékére és az ország összeomlására is esélyt lehetett látni. A fejedelem végső erőfeszítései után végül  1711. február 21-én örökre elhagyta Magyarországot és Lengyelországba költözött. Áprilisban Károlyi Sándor, a kuruc hadak főparancsnoka további tárgyalásokat folytatott a császári biztossal, Pálffyval, majd Szatmár mellett 12 000 főnyi felkelővel lerakta a fegyvert és letette a hűségesküt Rákóczinak, aki azonban a szatmári békekötést  érvénytelennek tartotta, nem bízott az udvarban. Nem fogadta el a lengyel koronát, holott kétszer is fölajánlották neki. Egy ideig Lengyelországban maradt a katonai helyzet változásában bízva, ezt követően Angliába utazott, ahol Anna brit királynő nem fogadta a bécsi udvar tiltakozása miatt. Ezután Franciaországba hajózott. 1717-ben III. Ahmed szultán megkérte, hogy szervezzen újabb felkelést, mivel a törökök az osztrákokkal hadakoztak. Ugyan a Magyarországra behatoló török seregek között voltak kurucok, már nem tudták újra megmozdulásra bírni az embereket. Rákóczit ünnepélyes fogadtatásban részesítették Törökországban, de nem akarták keresztény hadsereg élére állítani. 1718. július 21-én megkötötték a pozsareváci békét.