946 esztendővel ezelőtt, 1074 márciusában vívták a mogyoródi csatát, amelyben a László és Géza vezette hercegi csapatok döntő győzelmet arattak a Salamon vezette királyi had felett. A mogyoródi csata legfőbb következménye az volt, hogy Salamon király (1063-1074) elveszítette trónját, melyet unokatestvére foglalt el, I. Géza (1074-1077) néven.
Az I. Béla (1060-1063) halálát követő polgárháborús időszakra az 1064 elején létrejött megállapodás tett pontot, amelynek köszönhetően az ifjú Salamon király hét-nyolc éven át békében és egyetértésben kormányozta az országot unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval együtt. A királyi tanácsadók háborús uszításának köszönhetően azonban hamarosan nyílt konfliktus alakult ki a két párt között, akik többszöri tárgyalások után 1074. április 24-ig tartó fegyvernyugvásban állapodtak meg. Az így rendelkezésükre álló időt azonban mind Salamon, mind a hercegek fegyverkezésre, szövetségesek keresésére fordította.
A fegyveres összecsapásra sem kellett sokáig várni. A kiváló hadvezér hírében álló László herceg távollétében a király lépett először, aki 1074 februárjában a tiszántúli Kemejnél utolérte és harcra kényszerítette Géza herceg csapatait. „Gézának sokkal kevesebb katonája volt, mint Salamonnak, de egyáltalán nem volt megijedve. A krónikák szerint az összecsapást megelőzően párviadalra is sor került, ahol a hercegi csapatból egy Péter nevezetű vitéz, a királyi hadból pedig Bátor Opos vállalta a megmérettetést. Az Opos győzelmével végződő összecsapás után kezdődött meg az ütközet, amelynek során Gézát herceget csapatai zöme cserbenhagyta, átállva a királyhoz. Így Salamon győzelme nem lehetett kétséges és ez motiválta a királyt, hogy vállalja a végső leszámolást a hercegekkel" – mondta kérdésünkre Négyesi Lajos ezredes, csatatérkutató, hozzátéve: a csata után Géza herceg elmenekült üldözői elől, majd Vácra ment, ahol találkozott László herceggel és az Ottó vezette cseh segédcsapatokkal.
„Amikor tudomást szereztek arról, hogy a királyi csapatok közelednek, levonultak Cinkotához és ott letáboroztak. A hercegek helyszínválasztása valószínűleg tudatos volt, hiszen innen ellenőrizhették a Pesti-síkságon átvezető utakat" – hangsúlyozta Négyesi Lajos, aki szerint mindkét oldalon 2-3 ezer fős sereg harcolhatott, amely kizárólag nehézlovasságból állt. „Érdekes adalék, hogy amikor a királyi sereg megközelíti a hercegekét, Salamon király parancsot ad, hogy a málhavivők rendeződjenek a domb oldalában mintha ők is katonai erőt jelentenének. Ez is arra adhat bizonyítékot, hogy nem túl nagy seregek álltak egymással szemben" – mondta a hadtörténész.
Március 13-án sűrű köd ereszkedett a térségre, emiatt a felek nem indítottak támadást, amelyre végül másnap került sor. „A hercegek érdekes hadicselt alkalmaztak. Ebben a korban a seregek vezérei álltak a centrumban, László herceg azonban helyet cserélt Géza herceggel, abból a célból, hogy magára vonja a királyi centrum támadását, hiszen tudták, hogy Salamon bátrabban támad Géza herceg korábban megtépázott csapataira" – tette hozzá Négyesi Lajos.
A krónikák szerint László herceg magas lovon ült serege előtt és ide-oda száguldozott, hogy buzdítsa, bátorítsa embereit, majd lándzsájával megzörrentett egy bozótot, csodálatosképpen egy fehér hölgymenyét ugrott lándzsájára, végigfutott rajta és a herceg kebelébe menekült, ami jó előjelnek számított. „László herceg kiváló hadvezér, a középkori lovagi eszményt megtestesítő ifjú, akiből majd nagyszerű király lesz, de ebben a krónikában leírt eset azt mutatja, hogy nem állt tőle távol a játékosság. Ekkor már elmúlt harminc éves, de a csata előtt még teljes lelkesedéssel támad lándzsájával a bokrokra" – vélekedett a hadtörténész.
A csata lefolyásáról a Képes Krónika így számolt be: „a bihori sereg közepén Lászlót a balszárnyra, Ottót pedig a jobbszárnyra állították. Geysát pedig a nitrai sereggel középen helyezték el. Ezenkívül mindkét oldalon háromszor három csapatot állítottak fel négyes sorban, tartaléknak. (…) Amikor pedig megkezdődött a csata, Vid ispánt és a bácsiakat a csehek mindjárt az első összecsapáskor irgalmatlanul leterítették. László herceg pedig fölcserélte jelvényeit Geysa herceg zászlajával, azért, hogy Salamon merészebben támadjon a Geysa jelvényeit viselő csapatra abban a hiszemben, hogy az Geysa serege, amelyet a minap legyőzött. László herceg ugyanis meg akarta oltalmazni testvérét, Geysa herceget Salamon támadásától, és ezért ő akarta felfogni a csata első rohamait.
A király tehát, amikor László csapatához érkezett, felismerte őt és a félelemtől rémülten megparancsolta a zászlóvivőknek, hogy irányítsák a csapatokat Geysa herceg csapatai ellen. „László azonban, látva, hogy Salamon félelmében kitér előle, rárontott a király csapataira. Hatalmas káosz alakulhatott ki, a királyi középhad összekeveredett a Markvard és Szvatopluk vezette saját zsoldosokkal, akiket Géza katonái is szorongattak. A két tűz közé került ide-oda kavargó királyi had szép lassan felmorzsolódott" – mondta a hadtörténész, megemlítve azt is, a csatában odaveszett a királyi sereg zöme, Markvard és Szvatopluk pedig fogságba esett. Salamon elmenekült, legfőbb tanácsadói, Vid ispán és Ernyei ispán azonban a csataéren maradt. Ahogy a krónika megemlíti: „László pedig, amint hogy mindig kiváló jámborságú vala, látva az elhullottak ezreit, ámbár ellenségei voltak, mégis megrendült belé a szíve és keservesen sirt, tépve orczáját és haját, mint a hogy az anya sir fiai halálán. A hullák közt járva megismerte Ernei ispán tetemét. Leugrott lováról, megölette és igy szólt: siratlak, mint testvéremet, mert szived és tanácsod békét lehellt. Fölemelte, megcsókolta és meghagyta, hogy temessék el Váczott nagy tisztességgel. Meglátta aztán Vid tetemét is. Téged is sajnállak, mondá, bár mindig ellenségünk valál. Bárcsak élhetnél, jobb útra térhetnél és megerősithetnéd a békét. De hisz nem voltál herczegi vérből, minek is kivántad a herczegséget, nem voltál királyi sarj, minek akartad a koronát. Ime szivedet, mely herczegségre áhitozott, átdöfte a lándzsa, fejedet, mely koronára gondolt, ketté hasitotta a kard."
A csata helyszínével kapcsolatban többféle feltételezés látott napvilágot.
Mogyoród településen úgy vélik, a mai falu területén történt az összecsapás, és a település a csatának köszönheti létrejöttét. Tény, hogy a csatát nem a faluról nevezték el, mert akkor még nem létezett. Mint ahogy a környéken más települések sem voltak.
„Amikor pár évvel ezelőtt a téma kutatójával, Zsalakó Istvánnal, a Zrínyi Nonprofit Kft. vezető munkatársával bejártuk a területet, Mogyoródot bejárva, látva terepadottságait, elvetettük a gondolatot, hogy páncélos lovasok küzdöttek volna. Véleményünk szerint az összecsapás inkább Cinkotához kötődik. Tegyük hozzá, légvonalban pár kilométer csak Mogyoród… A Képes Krónikából tudjuk, hogy László – még hercegként – a Salamon elleni, mogyoródi csata előtt fogadalmat tett Szent Mártonnak: győzelme esetén templomot épít tiszteletére, a mogyoródi templomot azonban nem Szent Mártonnak szentelték. Ehhez képest a cinkotai templom belsejében feltártak egy kis rotundát, egy kis körtemplomot, amelynek a belső átmérője három és fél méter. Tehát olyan pici, hogy nem volt oltára sem, valamint körülötte nem találtak temetőt. Úgy véljük lehetett ez is az a fogadalmi templom, amelyet László emeltetett a győzelem emlékére" – fogalmazott Négyesi Lajos ezredes.
