A hidrogénbomba atyja

A briliáns, de vitatott megítélésű tudós még Budapesten ismerkedett össze későbbi ugyancsak neves barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel. Teller ezután évekig tanult Németországban kémiát, matematikát és fizikát.

Teller 1934-ben rövid ideig Angliában tartózkodott, majd 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a George Washington Egyetemen tanított és emellett kutatott, kísérletezett. „Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást" – vélte a tudós.

Egy washingtoni elméleti fizikai konferencián 1939-ben jelentették be a maghasadás felfedezését. Teller ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemen dolgozott, ahol Szilárd Leó is. Később Teller Chicagóban vett részt az első atomreaktor megépítésén, ahol vizsgálta, hogy a maghasadáson alapuló atombomba keltette hő begyújthatja-e a még nagyobb teljesítményű termonukleáris reakciót, a hidrogénbombát. Los Alamosban dolgozták ki a két félgömb gyors egyesítésével gyújtható uránbomba (Hirosima) és az üreges gömb hirtelen koncentrikus berobbantásával gyújtható plutóniumbomba (Nagaszaki) szerkezetét, de Tellert mindvégig a magfúzió, a hidrogénbomba lehetősége izgatta.

Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események. A tudóst a chicagói reaktor 1942-es sikeres decemberi beindítása után meghívták a Manhattan-tervbe. Az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, akik félbeszakították a hidrogénbomba kifejlesztésére irányuló kutatásaikat. Teller a hirosimai bomba ledobása után a Nagaszakira ledobott bombát feleslegesnek tartotta. Ennek már nem urán, hanem plutónium volt a hasadóanyaga, amit az amerikai hadvezetés feltétlenül ki akart próbálni.

Teller 1945-ben tagja, majd 1947-től elnöke lett a Reaktorbiztonsági Bizottságnak. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-effektus) és sikerült leállíttatnia az USA-ban az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például később a csernobili erőmű lett. De a kutatások sem maradtak abba: 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba-kísérletet.

Teller 1962-ben az amerikai elnöktől átvehette az Enrico Fermi-díjat a kémia és a fizika terén elért eredményei, a termonukleáris kutatásban játszott vezető szerepe és a nemzetbiztonság erősítése terén végzett munkájának elismeréseként.

1990-ben jött újra Magyarországra és utána minden évben hazalátogatott. Itthon 1994-ben Magyar Köztársasági Érdemrendet vehetett át, majd 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért-kitüntetést, később az első Corvin-lánc-birtokosok egyike lett. Második hazájában 2003-ban az amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.

Teller Ede 2003. szeptember 10-én, életének 95. évében hunyt el Stanfordban, Kaliforniában.