A katona, aki nem is akart katona lenni

Szerdai mozi-ajánlónkban már foglalkoztunk ennek a különös férfinak a történetével, most lássuk, mi a valóság a fiktív elemekkel alaposan feldúsított látványos film mögött. Yang Kyoungjong nagy valószínűséggel egyike azoknak a katonáknak, akiket a legérthetetlenebbül rongyolt meg a második világégés. Az 1922-ben született koreai fiatalember egyszerűen mintha mindig rosszkor lett volna rossz helyen. Miután Japán 1910-ben bekebelezte a Koreai-félszigetet, az őslakosok feje felet folyamatosan ott lebegett a kényszersorozás réme. A második világháború kitörése előtt egy évvel Yangra is ráerőltették a megszálló hadsereg uniformisát. Besorozták a Kvantung-hadseregbe, amely elsősorban a mandzsúriai konfliktusban vált híres-hírhedtté. Itt került sor a halhin-goli csatára, amelyet Sztálin a háború végén az egyik legfontosabb mérföldkőnek nevezett. A szovjet csapatok 1939 májusa és szeptembere között gyakorlatilag szétforgácsolták a japán erőket. Yang, aki valószínűleg nem sokat értett az egész konfliktusból, sok ezer társával együtt fogságba ejtették. Miután a szovjetek úgy elintézték a japán sereget, hogy a háború végéig nem is volt több összetűzés közöttük, Sztálin teljes figyelmével az európai hadszíntérre tudott koncentrálni. A hadifoglyokat munkatáborokba hurcolták, bár a halálozási arányt tekintve, inkább a megsemmisítő láger kifejezés illett volna rájuk.

A koreai, aki szovjet katona volt

Csoda, de Yang, aki túlélte a halhin-goli poklot, a lágerben eltöltött időt is átvészelte valahogyan. Pedig az legalább akkora tett volt, mint a csatamezőn ép bőrrel megúszni a szovjet támadásokat. A kényszermunka, a fagy és a rendszeres kivégzések a szó legszomorúbb értelmében tették tranzittáborrá ezeket a lágereket. A My Waycímű film döbbenetes naturalizmussal mutatja be, ahogyan a foglyok a krematóriumba, tábor legmelegebb helyére húzódnak be, hogy elkerüljék a fagyási sérüléseket. Ők melegedtek, miközben hullák tucatjait égették el naponta néhány méterre tőlük. A halottak így óvták az élőket.

A háborús helyzet a német előretöréssel kezdett Sztálin számára kedvezőtlen fordulatot venni. Az ötlet, amelyet bevetett a hadsereg létszámának növelésére, ugyanaz volt, mint a japánok esetében. Választási lehetőséget kínált a hadifoglyoknak: vagy szovjet egyenruhába bújnak, és viszik őket ágyútölteléknek a legbrutálisabb helyszínekre, vagy ott a lágerben agyonlövik őket. Yang nem sokat gondolkodott a döntésen, így lett 1942-ben a Vörös hadsereg katonája. Hogy milyen helyre viszik, az egy pillanatig nem volt kérdéses, hiszen a hadifoglyokat áldoztak fel elsőként. A pokol neve, ahová került, Harkov volt, ahol 1943 augusztusában az ellentámadásba lendülő szovjet csapatok szétverték a német védelmi állásokat. A sztálingrádi mészárszékre hasonlító ütközet persze rengeteg áldozatot követelt. Yang, akit addig sem motivált túlságosan a háború, lévén sem japán, sem szovjet nem volt, ismét hadifogságba került. Ezúttal a németek kapták el, és nem nehéz kitalálni, hogy mi történt.

A koreai, aki német katona volt

A háború utolsó két évében a német hadsereg már nagyon messze került az árja katonák eszményképétől. Ahogy csökkent a hadsereg létszáma, úgy töltötték fel a hiányt egyre változatosabb területekről. Így jött létre egy úgynevezett keleti zászlóalj is, amelybe bezsúfoltak mindenkit, aki nagyjából a közel- vagy távol-keleti területekről keveredett hozzájuk. Hősünk, Yang sem maradhatott ki a sorozásból, így a japán és a szovjet után ezúttal a Wehrmacht egyenruhájába bújt. A sors és a vezérkar akaratából egységét Normandiába vezényelték. Azt hitték, itt végre biztonságban lehetnek, hiszen a szövetségesek dezinformációs stratégiája remekül működött, így senki nem ott várta a partraszállást. Pedig ott történt meg. Így esett fogságba 1944-ben a koreai fiatalember, s a korabeli fényképre pillantva sok mindent elárul az arckifejezése. Valószínűleg arra gondolt, hogy vajon ezek után amerikai katona lesz-e, vagy végre békén hagyják abban a háborúban, amihez neki az égvilágon semmi köze nem volt. Szerencséjére ez utóbbi történt. Egy brit hadifogolytáborba vitték, ahonnan a háború végén érdekes módon nem hazatért, hanem kivándorolt az USA-ba. 1992-ben halt meg, híres azonban csak utána lett. 2002-ben egy újság hozta le először hihetetlen sztoriját, de az igazi hírnevet az általunk is bemutatott My Way című film hozta meg számára.