A Lincoln-gyilkosság

Bár sokan nem értettek egyet politikájával és eszméivel, tagadhatatlan, hogy Abraham Lincoln az Amerikai Egyesült Államok a történelemre talán legnagyobb hatással bíró elnöke volt. Az ügyvédként, majd kongresszusi képviselőként dolgozó Lincolnt 1860-ban választották meg először elnöknek. A rabszolgaság korlátozására tett intézkedései miatt tizenegy déli állam kilépett az unióból, az elnök ezt illegitimnek nyilvánította, s katonai erővel próbálta visszakényszeríteni azokat. Az amerikai polgárháború 1861-ben tört ki és 1865. április elején fejeződött be, amikor a déliek legendás parancsnoka, Lee tábornok letette a fegyvert. A győzelem a rabszolgaság teljes eltörléséhez vezetett, ám az akkor már második elnöki ciklusát töltő Lincoln nem sokáig örülhetett a diadalnak. Mindössze hat nappal Lee fegyverletétele után, április 14-én a végzet John Wilkes Booth alakjában bukkant fel előtte. 

Booth színészként kereste a kenyerét, s szakmájában nagy népszerűségnek örvendett. Bár északon játszott, a déli eszméket vallotta magáénak, és mereven ellenezte Lincoln politikáját. Ez egy idő után gyűlöletbe csapott át, és csak a legradikálisabb megoldásokat tartotta elképzelhetőnek az elnök személyével kapcsolatban. Az egyik ilyen az volt, hogy 1865 márciusában elrabolja Lincolnt, és délre viszi magával. Az akció természetesen nem jött össze, Lincoln pedig továbbra sem sejtett semmit. Booth ekkor a legvégzetesebb tervet eszelte ki. Bár a déliek már letették a fegyvert, a színész hitt abban, hogy az elnök halálával olyan káosz tör majd ki, ami lehetőséget ad a Konföderációnak, hogy összeszedje magát és újra megtámadja az északiakat.

A gondolatot tett követte. Április 14-én este az elnök feleségével együtt a Ford színházba látogatott, hogy megnézze az Our American Cousin (Az amerikai kuzinunk) című komédiát. Rajtuk kívül egy katonatiszt, Henry Rathbone és menyasszonya ült még a páholyban. Booth nagyon is jól ismerte az épületet, otthoni terepen járt. Nagyjából tíz óra lehetett, amikor megérkezett a színházba. A körülmények neki kedveztek, ugyanis a páholy előtti folyosón posztoló rendőr egyszerűen elhagyta az őrhelyét, így Booth észrevétlenül léphetett be az elnöki páholyba. A színész Lincoln háta mögé lépett, és habozás nélkül fejbe lőtte. Az elnök mellett ülő katonatiszt megpróbálta ugyan ártalmatlanná tenni, de Boothnál egy kés is volt, amellyel több helyen megsebezte Rathbone-t. A merénylő ezután a páholyból a színpadra ugrott, ám annyira szerencsétlenül esett, hogy eltörte a bal lábát. „Sic semper tyrannis! Megbosszultam a délieket!" – kiáltotta, majd a döbbent nézők előtt kisántikált a színházból, lóra pattant és elmenekült.

Az elnököt a színházzal szemközti fogadó egyik szobájába vitték. Hamarosan az orvos is megérkezett, de azonnal látta, hogy Lincoln fejsérülésével nem lehet mit kezdeni. Abraham Lincoln, az USA 16. elnöke április 15-én, reggel hét órakor halt meg. Holttestét vonattal vitték Springfielbe, ahol május elején temették el. A vonatút során százezres tömeg búcsúztatta az állomásokon.

Ami William Booth további sorsát illeti, tőle senki nem búcsúzott. A merénylet után dél felé vágtatott, s egy virginiai farmer pajtájában bújt el az őt üldöző hadsereg elől. Hiába. Április 26-án rábukkantak, de Booth nem volt hajlandó megadni magát. A katonák erre rágyújtották az épületet, majd egyikük lelőtte a pisztolyával még mindig hadonászó színészt. Utolsó szava állítólag ez volt: „Hiábavaló". Ha a merényletre gondolt, igaza volt. Az elnököt lelőtte ugyan, de terve a Konföderáció feltámadásáról soha nem valósult meg.