A magyar hősökre emlékezünk

A laikusok számára május utolsó vasárnapja a gyermeknapot jelenti, ám az már kevésbé él a köztudatban, hogy ugyanez a nap a magyar hősök emléknapja is. Ezen a napon országszerte megemlékezéseket tartanak, így tisztelegve azon magyar katonák előtt, akik életüket áldozták a haza védelmében, az Árpád-kortól kezdve, egészen napjainkig.

Az emléknap eredete az első világháború idejére tehető, az Osztrák-Magyar Monarchia volt Európában az első ország, ahol törvénybe iktatták a háborús hősökről való megemlékezést. Az ügy első képviselője báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy volt, aki már 1915-ben javaslatot tett egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Ezen kezdeményezéssel azonosult gróf Tisza István miniszterelnök, akinek törvény-előterjesztését a Képviselőház elfogadta, IV. Károly pedig az 1917. évi VIII. törvénycikkben határozatba foglalta: „Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. (…) Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel."

Magyarországon a legismertebb emlékmű a Hősök terén található. Ez a millenniumi emlékmű együttes előterében lévő Hősök emlékköve, amely a készítői szerint egy impozáns tömegsírt szimbolizál, azt sugallva a honfoglaló vezérek, a magyar királyok és fejedelmek előtt, hogy előttük a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért elesett hősi halottak pihennek.

Más országokban az ismeretlen katona sírja az, ami az áldozatokra és hősökre emlékezők kegyhelyeit jelölik, valamint egyben a hősök hivatalos elismerésének jelképei is. A megemlékezés ezen formája Franciaországból származik. 1916-ban Frédéric Simon – aki több hazafias társaság elnöke volt – elsőként nevezett egy ismeretlen katonát, névtelen hősnek. November 11-én – a fegyverszünet megkötésének második évfordulóján – Londonban, a Westmister apátság templomában is sor került az ismeretlen brit katona ünnepélyes temetésére. Ez a sír azonban nem valódi sír, hanem a háborúban eltűnt-elesett katonák emlékműve. Belgiumban 1922-ben a király rendeletet írt alá, amely szerint egy ismeretlen belga katona testét, Brüsszelben kell eltemetni a kongresszus oszlopának lábánál. Az olaszok Róma legforgalmasabb terén, a Piazza Venezián lévő Monumento Nazionaleban helyezték el az ismeretlen katonát, aki a Haza oltárában, egy Róma szobor lábánál nyugszik. A sír mellett állandó díszőrség áll. A németek nem vették át az ismeretlen katona eszméjét, ők egységesen 1934. február 25-én tartották meg a hősök emléknapját.

Ami Magyarországot illeti, nálunk már az 1920-as évek kezdetétől avatták fel az I. világháborús emlékműveket, négy évvel később pedig újabb rendeletet fogalmaztak meg a megemlékezéssel kapcsolatban. Az 1924 évi XIV. törvénycikk így rendelkezik az 1914-1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről: „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914-1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a «Hősök emlékünnepét» – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli."

Egy évvel később, 1925-ben kormányrendeletben szabályozták, a Hősök emlékünnepének időpontját. Mivel ez a nap gyakran egybeesett pünkösd vasárnapjával így meghatározták, hogy abban az esetben, ha az egyházi és nemzeti ünnep egybeesne, akkor a Hősök emlékünnepét a pünkösd vasárnapját megelőző vasárnapon tartsák meg.

A törvény életbe lépése után minden évben megemlékezéseket tartottak. 1939-ben részletes útmutatást dolgoztak ki a katonai hagyományok ápolására, valamint, hogy a különböző alkalmakkor, (köztük a Hősök Emlékünnepe is) mi a követendő protokoll. Ekkor az emlékünnep időpontja május utolsó vasárnapjára került. Erre a napra minden katonai szervezetnek meghatározták, azt a vezérfonalat, amely tiszteletben tartásával kellett megszervezni az ünnepet.
A Hősök Emlékünnepe nemzeti ünnep és egyben katonai szünnap is volt, amelyet a hősi halottak emlékezetéhez méltó nyugodt magatartás, és a bajtársiasság fejlesztése jellemzett.

A második világháború után, 1945-ben még országszerte megtartották a hősök napját, – igaz szerényebb keretek között – de már nem számított nemzeti ünnepnek. Később, a szocialista Magyarországon már nem ünnepelték, mivel politikai és szimbolikus tartalma miatt betiltották. A tiltás miatt a Magyar Néphadsereg kötelékében állók nem is tudták, hogy valaha létezett ez a nap sőt, hogy a jelentőségét tovább csökkentsék május utolsó vasárnapjára gyereknapot datáltak.

Hosszú idő után először 1989 májusában tarthatták meg ismét nyilvánosan a hősök napi megemlékezést.

Az ezredfordulót követően 2001. évi LXIII. törvény újra megerősítette a szándékot, amely a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szólt.

A törvény szellemében a Honvédelmi Minisztériumban és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban is felgyorsult az a folyamat, amely a katonahősökről való megemlékezést tűzte ki céljául. Számos olyan intézkedés látott napvilágot az ügyben, hogy a külföldön hősi halált halt és eltemetett katonák nyughelyeinek ápolása megtörténhessen. Ennek keretében több tízezer hősi halott vagy eltűnt katonánk neve vált ismertté, és került síremlékekre, vagy központi emléktáblákra.

Napjainkban minden évben megemlékezéseket tartanak szerte az országban, május utolsó vasárnapján, az elmúlt ezredév és a mai magyar hősök tiszteletére.

Fotó: illusztráció